Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)
Bircher Erzsébet: A szén az ipar kenyere
1953-1958 „Készültünk a háborúra és ránk szakadt a béke ,oJ 1953 elejére kiderült, hogy baj van. A beruházásra szánt összeg 53%-át tudták csak elkölteni, s a tervezett 250%-hoz képest csak 40%-kal tudták emelni az életszínvonalat. Az ipar nem volt képes a fejlesztéshez szükséges forrásokat biztosítani, a mezőgazdaság tartalékainak felélése megkezdődött. Az 1950 és 1953 között történtek, az akkor kialakult rossz irány a következő évek gazdaságpolitikájára is meghatározóan hatott, hisz a már elkezdett beruházások, a nehézipar túlfejlesztése olyan kényszerpályát szabott meg, amelyről nem volt egyszerű letérni.. A korszak negatív következményei mellett pozitívum volt az, hogy számos modernizációs cél viszont megvalósult. A 19. századi ipari forradalom elmaradásának e kései pótlása azt az eredményt hozta, hogy az agrártúlsúly megszűnt, a háború előtti időszakhoz képest erőteljesen nőtt az ipar - főként a nehézipar - szerepe az ország gazdaságában. 60 A megalomániás terveket 1953-54-ben azonban váratlanul mindenütt revideálni kellett. Sztálin halála változást hozott a hatalomban. A Szovjetunióban a politikai revízió a vezér halála után szinte azonnal megkezdődött, míg a nemzeti sztálinizmusok több-kevesebb ideig még tovább éltek, vagy nyíltan, vagy a politikai színfalak mögött. Váratlan és következményeiben messze mutató bejelentést tett az új szovjet miniszterelnök Malenkov, amikor a háborús veszély elmúltát, a két rendszer békés egymás mellett élését, a jólét emelésének szükségességét egyként deklarálta. A változásokat kötelező politikai irányvonalként megfogalmazó szovjet ukáz olyan belpolitikai változásokat hozott hazánkban is, amelyeknek jelentős hatása volt a bányászat helyzetére, súlyára a gazdaságban. Ennek jelei megfigyelhetők voltak a szovjet intencióra, Malenkov javaslatára kinevezett új miniszterelnök Nagy Imre programadó beszédében: 1953. július 4.-én többek közt az iparosítás ütemének erőteljes csökkentését, az életszínvonal emelését, amnesztiát hirdetett meg, csupa olyan célkitűzést, amely - ha megvalósul - közvetlenül vagy közvetetten érinthette a bányászat jövőjét. Első lépésként 1953. július 15-én Friss István a Politikai Bizottság elé terjesztette a beruházások átcsoportosításának tervét. A terv abból indult ki, Rákosi szavai Acél Györgyhöz Berend. 1999. 114 p/ Anakronisztikus ugyanakkor, hogy amíg a szovjet hatalmi zónába tartozó országok az ipari forradalom kései bepótlását tűzik ki célul, addig Nyugat-Európa, s főként az USA a posztindusztriális társadalom korszakába lép. 1946-ban az első számítógépek alkalmazása a kommunikációban a kommunikációs forradalom hajnalát jelenti, s ezzel együtt a gazdaságok szolgáltatási szektorai kezdtek el fejlődni. Az új lemaradás tehát ekkor kezdődött meg.
