Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Dr. Izsó István: A magyar bányajog fejlődésének átmeneti korszaka (1945-1958)

Az 50-es évek elejére már nyilvánvalóvá vált, hogy a szocialista vagy kommunista jelző használata önmagában még nem teszi szükségtelenné a hatósági kontroll alkalmazását és továbbra is kifejezett szükség van egy jól szervezett bányahatóság közreműködésére. így került sor az 1024/1955. (II. 20.) MT. és az 1025/1955. (II. 20.) MT. rendeletek kibocsátására, amelyek földtani- és a bányahatóság államigazgatásban betöltött helyét és feladatkörét magas szintű jogszabályi keretek közé foglalták. A rendelet alapján a minisztériumi szervezetből két, közvetlenül a Minisztertanácshoz tartozó országos főhatóság vált ki: az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség és az Országos Földtani Főigazgatóság. Előbbi hatáskörét a 41/1955. (VII. 21.) MT. rendelet, utóbbiét pedig az 1051/1956 (VI. 3.) Mt. határozat szabályozta. Egyidejűleg meghatározták a földtani kutatási tevékenységek finanszírozási rendszerét (2233/1955. (XI. 5.) Mt. határozat), intézkedtek a szénhidrogén-kutatások felgyorsítására (2148/1955. (VI. 26.) Mt. határozat) és létrehozták az Országos Ásványvagyon Bizottságot (2204/1955. (IX. 10.) Mt. határozat) is. Az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség (OBF) hatáskörét szabályozó rendelet felhatalmazta az OBF elnökét, hogy a rendészet (munkavédelem), a műszaki-biztonsági felügyelet és igazgatás terén a hatáskörébe tartozó ügyekben, az érdekelt miniszterekkel egyetértésben általános érvényű utasításokat és szabályzatokat adjon ki. Ez a felhatalmazás nagyszámú bányahatósági utasítás és szabályzat megalkotását eredményezte, amelyek évtizedekig képezték a bányászati tevékenységek hatósági felügyeletének szabályozási alapjait. Az elsőfokú hatósági feladatokat ellátó bányakapitányságok szervezete hasonlóan jelentős átalakuláson esett át. Az első változás még csupán formai jellegű volt: az 1945. évi 3.310 M.E. rendelet nevüket „Magyar Bányakapitányságira változtatta. A bányakapitányságokon nagyobbrészt az 1945 előtti állomány teljesített szolgálatot, akiknek hamarosan tapasztalniuk kellett a kormányzat velük szemben megnyilvánuló bizalmatlanságát. Ez kezdetben a politikai megbízhatóság igazolási rendszerében, majd abban nyilvánult meg, hogy a bányakapitányságok nagy szakmai gyakorlattal és tekintéllyel rendelkező vezetői mellé velük egyenrangú jogkörrel felruházott, megfelelő szakképesítéssel ugyan nem rendelkező, de politikailag megbízható szakmunkásokat állítottak. A következő lépésben a Nehézipari Miniszter 4.730/1949. (243.) ein. Nip. M. számú rendelete 1949. november 23-i hatállyal megszüntette a bányakapitányságokat és helyettük bányarendészeti kirendeltségek szervezéséről rendelkezett. Az intézkedés politikai és nem szakmai jellegű indokoltságát jól jellemzi szűkszavúsága és az, hogy semmilyen részletszabályozást sem közölt az új szervezeti rendszer felállításával kapcsolatban. „l.§ (l) A bányakapitányságok megszűnnek. (2) Mindazokban az ügyekben, amelyekel jogszabály a bányakapitányságok hatáskörébe utalt, a nehézipari miniszter (bányászati főosztály),