Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)
Bircher Erzsébet: A szén az ipar kenyere
Bányászok! A Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság a szénbányászat irányításával engem bízott meg, A nemzeti bizottság nevében a következő utasításokat adom ki: Az üzemek munkásbizottsága a Tröszt munkásbizottságával tartja a kapcsolatot. A Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság határozata értelmében Nógrád megye addig sztrájkol, amíg az orosz csapatok el nem hagyják az országunkat. Az élet fenntartásához szükséges szénmennyiséget azonban biztosítanunk kell! Ezért a mátranováki üzem napi harminc-negyven vagon, a mizserfai üzem napi hatvan vagon, a zagyvái üzem napi ötven-hatvan vagon és a nagybátonyi összes üzemek napi hatvan vagon szenet biztosítanak, hogy az Üveggyár [és az ]acélgyár kemencéi be ne fagyjanak, a pálfalvai Üveggyár táblaüveget tudjon gyártani, az Erőmű az áramszolgáltatási biztosítani tudja A bányák mindenütt hasonló módon működtek. A szénbányák korábbi átlaguk 10-15%-át termelték, elsősorban kórházak, sütödék számára A szénhiány egyre nagyobb méretű és az ország lakosságát veszélyeztető tényező lett. 1956. november 10. után, a szovjet tankokkal hatalomra jutott politikai hatalomnak egy jelentős gazdasági károkat elszenvedett, a rezsim ellen jelentős társadalmi ellenállást mutató országot kellett konszolidálnia. Az elszigetelt helyzete miatt tárgyalási kényszerbe került Kádár vezette kormány gyakran egymásnak ellentmondó nyilatkozatai a felszínen a megegyezést, valójában a teljes hatalom megszerzését, az ellenállás lehetséges gócainak felszámolását célozták. A munkástanácsok helyzetének fokozatos marginalizálódása is azt jelezte, hogy olyan hatalom került megint uralomra, amelyben nincs helye a munkásönkormányzatnak. A munkástanácsok ügye hatalmi kérdés volt. Miközben a kormány deklarálta, hogy támaszkodni kíván azokra, működésüket mégis törvényen kívül helyezte. Amikor az 1956. december 11-12-re a Nagybudapesti Központi Munkástanács által meghirdetett sztrájkkal szembeni ellenintézkedésként a kormány rendkívüli állapotot vezetett be, akkor a statárium, a gyülekezési szabadság korlátozása lehetetlenné tette bármilyen, a kormánnyal szembeni hatalmi erő legális létezését. A fokozatosan erősödő állami hatalom aztán - hasonlóan az 1945-ben szintén spontán létrejött üzemi bizottságokhoz - a kiüresedett szervezeteket más szervezetekbe integrálta. 68 1956 novemberétől megindult a kétfrontos harc, ahogy akkoriban jellemezték: a belső ellenségekkel, dogmatistákkal és a revizionistákkal szemben. A valóságban azonban a megtorlás terrorja kezdődött el. 1956 novembere és 1959 decembere között 35 ezer ember ellen folyt az eljárás, s ebből 22 ezer embert elítéltek, 229-et halálra. Az összesen kivégzett 350 ember 6b Berend-Ránki 1972. 341 p. 48
