Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Bircher Erzsébet: A szén az ipar kenyere

13. Külszíni fejtés Rudabányán, 1955 Kőolaj- és földgázbányászatunk, hasonlóan a bauxitbányászathoz, a szovjet érdekeltség érezhető befolyása alatt működött. A szénhidrogénipar, illetve bányászat 1949 és 1951 között jelentősen átszerveződött. 1951-ben belépett a termelésbe a nagylengyeli mező, amely 1953-ra többet termelt, mint a többi mező összesen. A nehézipar túlfejlesztése azonban nem segítette az ágazat hosszú távú fejlesztését. 1953-ban leállították a kutató fúróberendezések jelentős részét, hogy az így megtakarított forrásokat más célokra fordítsák. Ennek következményei az 1956 utáni termelés visszaesésében követhetők nyomon. Kőolajtermelésünk azonban így is, 1949 és 1954 között több mint kétszeresére nőtt, s ezzel az olaj részesedése az energiahordozók között 12, 6%ra emelkedett.