Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)
Katona Klára: „Legfőbb éték az ember”. Bányászügyek, bányászsorsok bírósági és ÁVH iratok tükrében
jegyzőkönyvek, tanúvallomások nyilvánvaló módon kompiláltak, tehát a bennük szereplő állításokat le kell ellenőrizni, erre viszont gyakran nincs lehetőség. Ezen iratok továbbá önmagukban nem alkalmasak arra, hogy a kutató általuk teljes képet kapjon a korabeli bányászatról, vagy egy adott bányavidék állapotáról. Sokkal izgalmasabb lehet viszont a vizsgálatok folyamatának, mechanizmusának nyomon követése, amely egyes, nagyobb mennyiségű dokumentumot felhalmozó ügycsoportoknál a többféle irat felbukkanása miatt viszonylag egyszerű. Ezek ismeretében pedig, ha kevesebb anyagmennyiséggel rendelkező ügyet vesz szemügyre a kutató, a megmaradt dokumentumok bizonnyal állítható hasonlósága folytán nagyjából rekonstruálható a hiányzó láncszem is. Jogtörténeti szempontból szintén nem elhanyagolható jelentőséggel bírnak ezek az anyagok - kibővítve a korszakban keletkezett hasonló jellegű iratok elemzésével. Végül, de nem utolsósorban a személyes hangvétellel is rendelkező anyagok segédletével a kutató, vagy az egyszerű olvasó közelebb érezheti magához a kérdéses korszak atmoszféráját, melynek segítségével a hivatalos eljárás során keletkezett, személytelenebb dokumentumok sorai közé, vagy inkább mögé tud pillantani, közelebb kerülve ezáltal a megismerni vágyott igazsághoz. Itt kívánom megjegyezni, hogy a bányászokkal kapcsolatos, az 1956-os események nyomán keletkezett hatósági iratok alapvetően más jellegűek, mint az 1950-56 közé datálhatóak. Ennek ellenére a két csoport között tapasztalhatók bizonyos hasonlóságok. Ilyen közös vonás például a vádlottak múltjára irányult fokozott figyelem, vagy a széntermelésre való koncentrálás. Fontos különbség viszont, hogy a korábbi időszakhoz képest az 1956 utáni ügymenet már sokkal inkább feltáró jellegű volt; nem pedig egy előre konstruált séma - koncepció mindenáron való bizonyítása történt a vizsgálat során, illetve a bíróság előtt. Az érintettek ezért nem a bizonyítást, hanem az események kibontását, pontosítását végezték. Ebből adódóan az 1956-os történéseket kutatni szándékozók jó forrásanyagot találhatnak a bányászperek között is. Az iratanyag keletkezési időpontjától függetlenül - lévén gazdasági szakemberek szerepeltek a vizsgálatok alanyaiként - a gazdasági életet illető kérdéseinkre is választ kereshetünk. Ilyen irányú kutatásokhoz azonban ezek a dokumentumok csupán adalékanyagokkal szolgáltathatnak, különösen egy adott üzemrész működésére, illetve egy-egy pillanatban megragadható állapotára vonatkozóan. A bányászokkal, bányászattal (értve e fogalom alatt a bányászat szénnel, illetve olajjal foglalkozó ágát) kapcsolatos hatósági eljárások - 1956-ig legalábbis - kezdeményezője, a tömeges halálesettel járó katasztrófa okát kideríteni szándékozó nyomozás kivételével a termelés huzamosabb ideig tartó stagnálása, illetőleg nem a kívánt mértékben történő alakulása volt. A széntermelés felfutása az 1950-es évek elejére kifulladt. Ez részben az ország minden más körülménytől függetlenül létező, megváltoztathatatlan
