Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Horváth József: A bányamunka, a munkahelyi széntermelés gépesítése

állandósulni látszó szénhiányt. Az élet azonban bebizonyította, hogy a hiányzó szakember, a bányász nem pótolható egy másik emberrel, bármennyire lelkes és önfeláldozó önkéntesről van is szó. Hiába szervezte tehát a politika a rohammunkásokat és a rohambrigádokat, tartós mennyiségi javulást nem sikerült elérni, és közben a vállalati működés gazdaságossága is romlott (H5 ábra). A politika azonban nem adta fel, sőt megsokszorozta jelenlétét a vállalati H5. A széncsata rohammunkásai „harcba indulnak", 1945. vezetésben (párt, szakszervezet, ifjúsági szervezet) és megszervezte az újítómozgalmat, az egyénre és vállalatra szabott munkaverseny mozgalmakat (sztahanovista és szakszervezeti munkaverseny), emléklapokat, jelvényeket, plaketteket, kitüntetéseket osztogatott. Hatalmas anyagi és emberi energiákat fektetett ezekbe az ideiglenes eredményeket hozó, mozgalom jellegű vállalkozásaiba. Az élet azonban akkor és utólag is igazolta, hogy tartós, kiszámíthatóan megbízható teljesítmény- és eredményjavulást a szénbányászatban is csak a szakma törvényszerűségeire és a műszaki szakembergárda, a magyar bányamérnök tudására és emberi kvalitására alapozva lehet elérni. A politika ügyködésével párhuzamosan, a szénbányászat mérnökei és technikusai 1946-ban már következetesen dolgoztak a bányamunka olyan műszaki-gépészeti fejlesztésén, amely a mennyiségi növekedésen túl eredményes vállalati gazdálkodást is lehetővé tesz. A szerteágazó, bonyolult