Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Horváth József: A bányamunka, a munkahelyi széntermelés gépesítése

1.4. Biztosítás, a bányászok és munkahelyeik védelme az évezredes magyar bányászatban A föld kőzeteiben rejtőző értékes, hasznos anyagokért, a felszíni kibúvásaikat leszámítva, a bányásznak mindig a föld alá kell mennie. A bányamunka során kialakított, a közlekedést, szállítást, szellőztetést, termelést szolgáló bányatereket (aknák, tárok, vágatok, fejtések) a határoló kőzetek szilárdsága-állékonysága szerint biztosítószerkezetek beépítésével, a szükséges módon megerősítették. A Kárpát-medence évezredes magyar bányászata során a biztosítószerkezeteket, ezer éven keresztül uralkodóan fából készítették, ácsolták. A fa biztosítószerkezetek készítésének kialakult és a gyakorlatban ellenőrzött évezredes módszerei az 1800-as évek végére kiteljesedő, új kőzetkörnyezetet jelentő szénbányászat szolgálatában is megálltak a helyüket. Az 1900-as évek első harmadában megerősödő gazdaságossági követelmények a szénbányászatban a tömegtermelő munkahelyek kialakítására, termeléskoncentrációra kényszeríttették a szénbányászati vállalkozásokat. Alapvető jellemzője ennek a folyamatnak, hogy a széntermelő munkahelyek, a fejtések egyre szélesebb és szélesebb fejtési homlokokkal működtek. A II. világháborút megelőzően már kezdett általánossá válni az un. frontfejtések telepítése, 50-100 m-es fronthomlokokkal. Ezeknek, a koncentrált munkahelyeknek a biztosítására továbbra is ácsolt fa biztosítószerkezeteket használtak és elvétve, kiegészítésként alkalmaztak, külföldi minták alapján, a 30-as évektől vasból készült, „engedékeny", állítható teherbírású egyedi tárnokát. A munkahely biztosításában a fém, a vasszerkezetek térhódítását nagyban akadályozta azok drágasága, a háborús viszonyokból eredő alapanyag (vas) hiánya, a tőkeszegénység, a súlyosságuk és a megszokás, az újtól való idegenkedés. Az elterjedés folyamatát nem segítette a fejtési munkahelyeket még mindig nagy volumenben jellemző kézi munka, a lapátolás és a csillézés. A magyar szénbányászatban a tömegtermelés lehetősége a munkahelyi gépesítés hiánya miatt csak részben volt kiaknázva. Az 1945. után kialakuló új társadalmi-gazdasági rendszer egyre erősödő voluntarista céljai és igényei a szénbányászatot az extenzív termelésfejlesztés irányába kényszerítették, egyszerre segítve és akadályozva a termelő munkahelyek minőségi fejlődését. 2. A frontfejtések munkafolyamatinak gépesítése, az államosított szénbányászatban A háború befejezését követően, 1945. második félévében, a jól szervezett szénbányavállalatok elsőként kezdték a termelés újraindítását. Az országban jelentkező szénínség azonban messze meghaladta a háború dúlásától megviselt bányászat lehetőségeit. A politika úgy gondolta, hogy a (szak)emberhiányt lelkesítő szózatokkal , mozgósított önkéntesekkel pótolja és így megszünteti az