Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Dr. Izsó István: A magyar bányajog fejlődésének átmeneti korszaka (1945-1958)

tóság felügyeletét, viszont e felügyelet alól kiemelték a szervezetileg is önálló kohászati üzemeket. A gazdaság szénellátásának megfelelő szinten történő biztosítása számos kormányzati intézkedést váltott ki. Ezek egyikeként érdemes felidézni a szén tisztántermelésére intézkedő 13.800/1947. Ip. M. rendeletet, amely a termelt szén meddőanyag tartalmának csökkentése érdekében meghatározta a jövesztés kívánatos technológiáját (kézi vagy gépi réselés a robbantás helyett), a palaválogatás rendjét és mindezen folyamatok ellenőrzésének és az ellenőrző vizsgálati eredmények kihirdetésének módját. A jelentős politikai, társadalmi és gazdasági változások és az azokat leképező már említett jogszabályi előírások (elsősorban az államosítási törvények) a bányatörvény csaknem valamennyi rendelkezését alkalmazhatatlanná tették. Ebben az időszakban a bányatörvény helyett inkább a bányászati tevékenységekre vonatkozó különböző kormányhatározatok és miniszteri rendelkezések adtak érdemi szabályozást. A szocializmusba vezető gyors átmenet kezdeti időszakában emellett gyakorta éltek a központi direktívák, iránymutatások jogforrásokat is kiváltó, illetve helyettesítő politika eszközeivel is. Az Iparügyi Minisztérium ugyan még 1949-ben elkészített egy, a régi bányatörvény legkevésbé alkalmazható rendelkezéseinek módosítására irányuló törvénytervezetet, de az nem került a törvényhozás elé, mert az időközben megszületett alkotmány nemcsak részeiben, hanem egészében más gazdasági és jogi alapokra helyezte a bányászati tevékenységeket. Emiatt teljes egészében elvetették a bányászati tevékenységeknek az 1854-es bányatörvény keretei között történő újraszabályozását és új igényként fogalmazódott meg egy új bányatörvény megalkotása. Az 1949-ben az Iparügyi Minisztérium helyébe lépő Bánya- és Energiaügyi Minisztérium kezdeményezésére 1951-ben készült el az újabb, most már teljes körű bányatörvény tervezet és törvénytervezet készült az ásványolaj félék és a földgáz bányászatának szabályozásáról is. Az átfogó szabályozást megalapozó gazdasági,jogi és egyéb feltételek azonban ebben az időben még nem szilárdultak meg. A bányászatban az ötvenes évek elejére olyan gyors iramú fejlődés következett be, amelyet a kodifikációs törekvések egyszerűen képtelenek voltak megfelelően leképezni, a megalkotott törvénytervezet nem volt alkalmas az időszak bányászatának szabályozására. Ezért inkább maradtak az ugyan átmeneti jellegű és sok feszültséget kiváltó, de mégis sokkal rugalmasabb alacsonyabb szintű jogi szabályozás, illetve egyéni utasítások már kialakult rendszerénél. A bányatörvény alkotás időleges elvetésének másik indokát az képezte, hogy hiányzott azoknak a - elsősorban a polgári jog körébe tartozó - jogintézményeknek (pl. kisajátítás, szolgalom, kártérítés, kártalanítás, stb.) az új társadalmi rendszerbe illeszkedő jogi szabályozása, melyek kereteire támaszkodva fel lehetett volna építeni egy új bányatörvény vázát. A hangsúlyt ezért nem a jogalkotásra, hanem a gazdasági stabilitás megszilárdítására, az állami gazdaságirányítás rendszerének kialakítására és a tervgaz-