Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Dr. Fodor Béla: A magyar bányászat 1945 és 1958 közötti termelési eredményei statisztikákon

Az 1947. augusztus 1-én életbelépett első hároméves terv időszakában (1947-1949) a gazdaság helyreállítása keretében a széntermelés 1948-ban már meghaladta az 1938. évi 9,4 millió tonnát. 1950-ben túllépte az 1942. évi 13,0 millió tonnát, a második világháború előtti termelési csúcsot. A hazai széntermelés feltételei (gyenge minőség, kedvezőtlen geológiai adottságok, sújtólégveszély, tűzveszély, vízveszély stb.) eleve nem tették lehetővé, hogy Magyarország magas színvonalú, gazdaságos szénbányászattal rendelkező országgá váljék. Szénbányászatunk azonban így is jelentős eredményeket ért el. Szerepe meghatározónak bizonyult az ország energiaellátásában: az összes energiatermelésben a hazai szén részaránya 1950-ben 68,0%, 1955-ben 65,4% volt. A széntermelés az 1945. évi 4,3 millió t-ról 1958ra 24,4 millió t-ra nőtt. Az 1950-es évek közepéig gyors ütemben növekvő szénigényeket szénbányászatunk csak az extenzív fejlesztés lehetőségeinek maximális kihasználásával tudta elérni. A termelés erőszakos növeléséhez a hidegháborús légkör és a „vas és acél országá"-vá válás szándékával véghezvitt iparosítás adta a gazdasági mérlegelést nélkülöző indokot. A létszámnövekedés mellett kis mélységben levő, általában gyengébb minőségű, kisebb termelési kapacitású mélyműveléses szénbányák egész sora került megnyitásra. A mélyműveléses aknák száma 1955-ig jelentősen emelkedett (1949: 36 db, 1955: 156 db). Az 1951-ben először megnyitott külfejtések száma 1955-re 6 db-ra, 1958-ra 12 dbra nőtt. A nyersszén (aknaszén) termelés alakulását az 1. ábra és az 1. táblázat szemlélteti.