Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)
Bircher Erzsébet: A szén az ipar kenyere
Kádár Jánosról elnevezett lejtősakna avatása az első bányásznapon Egercsehiben, 1950 A problémák azonban a felszíni gyarapodás mögött, ha kevésbé látványosan, de sűrűsödtek. A feszített s szakmailag nem előkészített tervek eredménye, vagy inkább következménye már az ötéves terv második évében, 1951-ben érezhető volt. A tervet sem mennyiségben, sem minőségben nem sikerült tejesíteni. 57 A szénbányászat termelése 1949 és 1954 között 86%-ot emelkedett, amely mögött azonban romló minőség volt. Ennek oka a természeti adottságok kényszerítő erején túl az volt, hogy a berendezések teljesítőképessége egyre romlott, a szén iránti mennyiségi igény állandósulása nem tette lehetővé a racionális bányászati működést. Az elmúlt években megjelent szakmai értékelések szerint a visszaesés legfontosabb okai a következők voltak: a beruházások hitelellátásának hiányos volta miatt kevés volt az új akna telepítése, az előkészítés tervszerűtlen volt, a bányavágatok fenntartására nem fordítottak elég figyelmet. A meglevő üzemek a lehetségesnél kisebb termelési eredménye pedig annak volt a következménye, hogy az elővájásokat tervszerűtlenül telepítették, s az alacsony elővájási teljesítmény miatt elmaradt fejtéselőkészítés. Ez utóbbiban egyként volt ok a technológia és a munkaszervezés alacsony volta: a létszámhiány, a szakszerűtlen vezetés, s a látszateredményekre való törekvés. • 7 Faller 1997. 427 p. 40
