Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)
Bircher Erzsébet: A szén az ipar kenyere
1950-1953 A feszített terv a jó terv... 44 1949-töI, a tomboló hidegháború éveiben az ország ismét háborúra készült. Churchill fulltoni beszéde már jelezte a korábbi szövetségesek valószínű egymás ellen fordulását, melynek látványos megnyilvánulása és fenyegető tényezője volt az 1949-ben megalakult NATO. A Szovjetunió gazdasági stratégiája - melyet természetesen átvett hazánk is - egy elzárkózó „szocialista világpiac" szervezeti kiépítését szolgálta, 1949-ben létrehozták a korlátozott érvényű piac üvegházi körülményeit biztosító szervezetet, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát. A világháborús készülődés maga után vonta az önellátásra való törekvést. Fő gazdaságfilozófiai elvként fogalmazták meg, hogy minél magasabb a felhalmozás, annál nagyobb a növekedés. A beruházási szinteket évente emelték. Míg az 1948-as tervvariáns 28 milliárd forintot javasolt a beruházásokra, 1949 decemberére ez az összeg már 5 1 milliárd forint lett. Az elkövetkező években a felhalmozási ráta dupla olyan gyorsan nőtt, mint a nemzeti jövedelem. 45 1949-ben már elkezdték az első ötéves terv kidolgozását, melynek feszített beruházási programjával azt a célt akarták megvalósítani, hogy hazánk az agrár-ipari struktúrájú országból ipari - mégpedig nehézipari túlsúlyú - országgá legyen. 1949 tavaszán Gerő Ernő a Népgazdasági Tanács mindenható vezetője, az elkövetkező évek gazdaságpolitikájának fő ideológusa beszédében ezt az alábbi módon fogalmazta meg: „jelenleg iparunk és az egész népgazdaságunk gyors fejlődésének legfőbb akadályozója, hogy nem termelünk elég vasat, acélt. Ezért ötéves tervünk alapkérdése, a vas- és acéltermelésünk fejlesztése olyan ütemben, amelyre nincs példa a magyar történelemben. " 4Ó A fejlesztés fő iránya a bányászat és a kohászat lett. Politikai döntés született arról is, hogy az ötéves terv katonai célú beruházásait három év alatt kell teljesíteni. Az önellátási törekvések érezhetően erősödtek. A mennyiségi növekedés bűvkörében a gazdaságosság háttérbe szorult, a lakosság életszínvonala a tervezett - és ígért - növekedés helyett csökkent. Az ipar szerkezete 1950 és 1955 között radikálisan megváltozott. Az ipari beruházások 90%-a a nehézipari fejlesztésekre fordítódott, de ezen belül is kiemelkedett a szénbányászati beruházások aránya. 1949 nyarán, egy később ugyan visszavonásra került de arányaiban mégis jellemző előterjesztést készített az „A feszített terv a jó terv... az a jó terv, amelyet csak lábujjhegyen lehet elérni. Birta István: A szocialista iparosítási politika néhány kérdése az első ötéves terv időszakában. Pártörténeti Közlemények. 1970/3 140 p. 45 A megtermelt nemzeti jövedelem minimum 20, de egyes kutatók szerint 35%-át fordították fejlesztésre. Összehasonlítva: a „győri programben", melyet sok kutató az 1949-ben megkezdett gazdasági stratégia előképének tekint, ez az arány az akkori nemzeti jövedelem 7%-a volt 46 Berend-Ránki 1972. 247 p.
