Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)
Dr. Simon Kálmán: Visszaemlékezéseim a magyar szénbányászat félévszázadára 1945-1965 közötti autark korszak, az extenzív fejlesztés időszaka
Stoll Lóránt, Tóth József, Horváth László, Latorczai János/ kerültem egy csapatba. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy ezt a csapatot Gál István, a Szénbányászati Főosztály helyettese szervezte meg és biztosított ehhez zöld utat az akkori politikai vezetéstől. • A hivatkozott háttérmagyarázatból utalok a „tervarányosítási" kísérletre, amellyel e voluntarista időszak irreális termelési célkitűzéseit kíséreltük meg elmozdítani. Miután ebben az időszakban a terv törvény volt, „tervmódosítás" helyett „tervarányosítás" fogalmával operáltunk. • Az Országos Tervhivatalban folytatott tervtárgyalásokra visszaemlékezve, 1953-ban, és 1955-ben Szálai Béla OT elnöksége idején, jól felkészítve vettem részt az éves tervtárgyaláson. Hiába volt konkrét elemző munkán alapuló érvelésem, az OT képviselői csak azt hajtogatták, hogy a terv az „törvény" és így nyilvánítottnak, befejezettnek tekintették a tárgyalást. Folytatása is volt a megbeszélésnek, mert a miniszter, Hidas István magához rendelt, és közölte velem, hogy Szálai elvtárs panaszt tett Rákosi Mátyásnál, jelezve, hogy a szénbányászatnak pesszimista műszaki vezetője van. Érdekessége az ügynek, hogy a miniszter megdicsért, és 2000 Ft jutalomban is részesített, mert megvédtem a minisztérium álláspontját, továbbá megnyugtatott, hogy Rákosinál is kivédte a pesszimista jelzőt. Ekkor érzékeltem azt is, hogy a MDP felső vezetése között is vannak nézetkülönbségek. • A másik OT emlékem Bérei Andor elnöksége idejére tevődik. Egy alkalommal, amikor vitába bocsátkoztam az OT vezetésével a kiadott tervszámok miatt, Bérei - nem lévén ellenérve - a „béke ellenségének" nyilvánított, és a tárgyalást berekesztette. Ez alkalommal a tárgyaláson jelen volt Sebestyén János, az akkori villamos energiaipari miniszterhelyettes, aki a tervtárgyalás végén a szobájába hivatott és közölte, hogy az OT-ban végig nekem volt igazam. Ezzel kezdődött vele a munkakapcsolatom, amely később, 1968. őszén az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságba - ahol Sebestyén János elnökhelyettes volt - kerülve bontakozott ki. • A külfejtéses szénbányászat gondolatának megjelenése és az un. „alapszén" kérdése az 1950-es években súlyosan ütközött. Az „alapszén" kontra „gyengébb minőségű" kérdése 1951 őszén a MTA műszaki osztályán tartott előadás és az előadást követő vita után alakult ki. Az előadást dr. Ajtay Zoltán a Szénbányászati Főosztály vezetője „Szénenergia-gazdálkodásunk kritikai vizsgálata, és szénbányászatunk komplex fejlesztésének irányelvei" címmel tartotta, amelyben jó minőségű barnaszeneink fokozott igénybevételét sürgette az első ötéves tervben. A vitában a hazai lignitjeink előnyeit emelték ki, amelynek bázisán kisebb beruházással, feleannyi idő alatt létesíthető egy bányaüzem, mint a Tata-dorogi szén medencékben. /3,4/ Sajnálatos, hogy „alapszén" körüli vita politikai színezetűvé vált, és még sajnálatosabb, hogy emiatt bányamérnökök - így Hansági Imre - is szenvedő
