Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Horváth József: A bányamunka, a munkahelyi széntermelés gépesítése

H20 Pajzsvontatás a várpalotai kísérletnél beépítésének kötelezősége. A pajzsbiztosítású frontfejtéssel végzett kísérletek megmozgatták az érintett üzemek bányamérnökeinek fantáziáját, a Bányászati Kutató Intézet (BKI) pedig megtervezte a tapasztalatokat hasznosító új pajzskonstrukciót, amely a pajzselemek, a pajzs mozgatásában a hidraulikus rendszert alkalmazza. 3.2. Páncélpajzs biztosítás a széntermelésben A mátravidéki lignitbányászatban a tömegtermelő munkahelyeken a biztonság növelése mellett az anyagtakarékos teljesítménynövelés lehetőségét, a fajlagos fafogyasztás csökkenés elérését, a pajzsbiztosítású frontfejtések telepítésében látták a bánya mérnökei, a biztosítási kísérletek tapasztalatainak tükrében (H21 ábra). Az 50-es évek végére kialakuló pajzselemek csavaros támjait hidraulikus hengerekkel kombinálták. A pajzstagok és így a fronti biztosítás előre mozgatását kizárólag hidraulikus erő alkalmazásával végzik a pajzsrendszer minden második tagjában épített munkahengerekkel. A pajzstagok zártan állnak egymás mellett, biztonságosan elválasztva az omlás és a munkavégzés területét. A hidraulika nélküli pajzstagok talprészéhez erősítve működik a lerobbantott szenet elszállító egyláncos vonszoló (kaparó), így azt a pajzs előbbre állításakor nem kell átszerelni. A robbantással lejövesztett szenet részben kézi erővel (lapátolás) kell a kaparóra felrakni a fejtésben dolgozóknak, mert a frontfejtésbe nincs jövesztő-, rakodógép telepítve. A pajzs biztosítás