Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Horváth József: A bányamunka, a munkahelyi széntermelés gépesítése

H18 Frontfejtés az első kísérleti pajzsbiztosítással a padragi bányában munkatér optimálisan leszűkült. A kísérleti termelésből levont következtetések bíztató, a kísérletet folytatásra érdemesítő eredménnyel zárultak, kiemelve az új biztosítású fejtésmód munkavédelmi és balesetelhárítási szempontból biztonságosabb voltát. A páncélpajzsos biztosítószerkezet szerkesztése és frontbiztosításra alkalmazásának támogatása érdekében az OMBKE 1953. januárjában, majd augusztusában pályázatot hirdetett, a korabeli jövedelmi viszonyok között igen jelentős pályadíjakkal. Olyan biztosítószerkezetre kért javaslatot, amely támmentes fronthomlokon úgy teszi lehetővé a biztonságos munkát, hogy a fával való biztosítás szükségtelenné válik. A pályázatra 11 db pályamű érkezett és nagyobbrészt lapos dőlésű, középvastag telepek müvelésére ajánlott pajzselemeket. 3.1. Kísérleti Páncélpajzs biztosítás üzemi kísérletei A Nehézipari Minisztérium szakértőcsoportot bízott meg a javaslatok elemzésére, az ötletek összesítő szintetizálása alapján egy új típusú pajzselem, illetve pajzsrendszer kidolgozására. Czottner Sándor szénbányászati miniszter kezdeményezésére 1954. augusztusában a Meier János vezetésével megalakult munkacsoport tagjai a Bányászati Tervező Intézettől Bélafi László, Kőházi Farkas Tivadar és a Bányászati Kutató Intézettől Meitzen Nándor, Takács Lajos, Villányi Ferenc voltak. Az 1955-ben megkezdett első kísérlet színhelyéül a Mátravidéki Tröszt, Petőfi Altáró bányamezőjét választották (H 19 ábra). Az alkalmazandó pajzsként a zsilvölgyi bányáknál használt, de átalakított típust gondolták a legmegfelelőbbnek. Három egymást követő, különböző