Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Horváth József: A bányamunka, a munkahelyi széntermelés gépesítése

tervek szerint 100 db F-4 fejtő-rakodógépnek kellett volna elkészülni, amelyek gyártásánál figyelembe kellett venni az első 3 db „0" szériás gép üzemi tapasztalatait is. Az F-4 gépek, amelyek alkalmasak szén és egyéb ásvány, valamint meddő kőzetek jövesztésére, az 50-es évek magyar szénbányászatának legtermelékenyebb fejtő-rakodógépei voltak (Hl4). Az 1952-ben jelentkező H14 „F"-4 fejtő-rakodógép bányamunkán „gépözön" azonban felkészületlenül érte a bányavállalatokat. A tapasztalati hiányok miatt nagy volt a tájékozatlanság, még a műszakiak is ellenérzéssel és ellenszenvvel fogadták a kiutalt F-4 fejtő-rakodógépeket, hisz az állandósult alkatrészhiány következtében kialakult rossz hírük miatt csak a termelés akadályát, a felesleges munkatöbbletet látták a gépekben. Talán ezek a legfőbb okai, hogy az 1952. évben egyszerre maximum 24 db F-4 gép üzemelt a magyar szénbányászat vállalatainál. A gépek üzembe állítását, a gépkezelő személyzet kiképzését, tanítását a Bányagépalkalmazási Kísérleti Kutató Intézet (BKKI) szervezte. A gépeket elővájárokban, mezőfeltárásoknál használták és a kezdettől produkált több száz méteres (100-400 fm/hó) havi vágathajtási teljesítéseikkel megnyitották a hazafelé haladó frontfejtések rendszeres telepítési lehetőségét. Az 1952. év tapasztalatai világosan megmutatták a kampányszerű gazdasági tevékenység, a kampányszerű gyenge minőségű gépgyártás, a gépkiutalás és telepítés, a gépüzemeltetés, továbbá a krónikus alkatrészhiány eredményrontó,