Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

PATTANTYÚS-ÁBRAHÁM ÁDÁM: Az esztergomi Bazilika és a londoni Szent Pál székesegyház kupolája

PATTANTYÚS-ÁBRAHÁM ÁDÁM: Az esztergomi Bazilika és a londoni Szent Pál székesegyház kupolája 1. Bevezetés A kupolák alátámasztásánál vagyis azok alátámasztási gyűrűjén jelentkező terhek nem függőleges irányúak, hanem a függőleges erők mellett sugárirányú, a középpontból kifelé irányuló vízszintes feszítőerők is működnek. E feszítőerőket nevezzük oldalnyomásnak. Az oldalnyomások egyensúlyozása volt minden korban a falazott kupolák építésének legnagyobb problémája, amelyet az egymást követő építési korszakokban más és más eszközökkel oldottak meg. A feladat különösen nehézzé vált akkor, amikor a kupolát nem közvetlenül a boltozatrendszerre, hanem kupoladobra felemelten építették meg. Hild József nagyon érdekes, logikus és eredményesen működő megoldást alkalmazott az esztergomi kupolán. Megoldása olyan kiforrott, hogy feltételezhetjük, hogy e megoldásnak már volt valamilyen előzménye, amelyet ő eredményesen tovább tudott fejleszteni. Ismeretes, hogy Hild József, miután Pákh Keresztelő János tragikus halála folytán megkapta a Bazilika tervezésének és építésének folytatására a megbízást, az esztergomi Bibliotheca anyagából hét kupolás épület rajzanyagát kérte ki áttanulmányozás céljából. Ezek között a legfontosabb lehetett: - a római Pantheon - a római Szent Péter bazilika - a londoni Szent Pál székesegyház - és a párizsi Pantheon anyaga. Ezeknek az épületeknek a terveit átvizsgálva, egyedül a londoni Szent Pál székesegyház és az esztergomi kupola között lehet hasonlóságot felfedezni. A hasonlóság nem formai, hanem a kupola oldalnyomásának egyensúlyozására kifejlesztett szerkezet alapgondolatának affinitásában rejlik, és ez a rokonság nemcsak érdekes, hanem műszaki és technikatörténeti értéke több mint számottevő.