Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

WEHLI TÜNDE: Liturgikus emlékeink európai jelentősége (1000-1526)

eredményétől megfosztva - a 19. század elejinek megfelelően összefüggéstelen ívekből áll, szétesett. Ezért merülhetett fel bennem az a gondolat, hogy a kézirat fellelésekor nem alkothatott egységes egészet. Talán a könyvtárban rendezkedő Pray György rakta egymás közelébe a témában, korban körülbelül öszeillő íveket, lapokat, s így kerültek közéjük a festett lapok is, melyek az Ingeborg-Psalteriumnál későbbiek lehetnek. Feltételezésünket természetesen a kódex egészének alapos vizsgálata igazolhatná vagy cáfolhatná. Az Árpád-koriaktól eltérő problémákat vetnek fel a gótika és a későközépkor emlékei. Ezek közül azokkal foglalkozunk, amelyekben a képek és az iniciálék liturgiától eltérő szentkultuszt villantanak fel. Kronológiai szempontból első emlékünk az Anjou-kori Magyarország egyik legjelentősebb liturgikus és könyvfestészeti emléke, az Isztambuli Aiitifonále (Topkapi Sarayi Müzesi, Deissmann 42. sz.). A kódex törzsanyaga a 14. század hatvanas éveiből származik, toldalékai, valamint kötése a 14. és a 15. század utolsó negyedéből valók. A kódexet neumaírása és nagyrészt tartalma Esztergomhoz köti. Néhány igen fontos hely azonban eltér az esztergomi gyakorlattól, és az ország délvidékére, a titeli prépostság felé mutat. Kérdés, hogy mennyiben segítenek az iniciálék a kódex provenienciájának, készítési helyének pontosításában. A kódex figurális-jelenetes iniciáléi stílus szempontjából a Képes Krónikával vethetők össze. Ugyanis a kódex iniciáléinak kompozíciói, figuratípusai közül nem egy a Képes Krónika miniatúráinak ismeretében készült, s a színválasztásban, -párosításban is kimutatható a kapcsolat. A Messiást váró prófétákat ábrázoló A iniciálé (f. 2r.), a Becket Tamás mártíromságát elbeszélő kompozíció (P iniciálé, f. l40r.), a sárkánnyal viaskodó Szent György (S iniciálé, f. 235v.) kecses alakja, a sárgával árnyalt zöld, a szürke-lila együttese idézik leginkább a Krónikát. Az 1356 után festett Krónika az uralkodói-udvari könyvkultúra emlékeként leginkább a királyi kancellária közelében készült. Ez a kódex néhány korábbi, az 1330-as évek derekán feltehetően Bolognában, de magyar megrendelő számára készített kézirat (Magyar Anjou Legendárium és Nekcsei Demeter bibliája) hagyományát frissebb középeurópai impulzusokon átszűrve tartotta fenn. A Képes Krónikának még egy vele közel egykorú, de gyengébb kvalitású kódex-rokona ismert, az oxfordi Secretum secretorum. Ez a kézirat is a királyi udvarral összefüggésben készült.