Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

MAROSI ERNŐ: Még egyszer az esztergomi Porta Speciosáról

modernségével. Ugyanakkor az esztergomi béllettagolás a lehető legegyszerűbb volt: visszaugró falsarkokból és beléjük állított fehér márvány oszloptörzsekből állt. Az idézett párhuzamokon ennél lényegesen gazdagabban, a falsarkokon is tagolt portálbélletekkel van dolgunk, amint más esztergomi példákon is. A Porta speciosát ebben - és egyszersmind a fejezeteknek összefüggő zónába foglalásában - csak az ócsai, jánoshidai kapuzatok követték, s mindenekelőtt, mert a más anyagokkal megvalósított színességben is, a karcsai nyugati rész. Ez az archaikus kapuzatforma olyan, mintha pl. a 12. század eleji mainzi délkeleti portálnak - a 12. századi esztergomi építészet egyik vélhető mintaképének - formavilága éledt volna újjá. Ha tehát Esztergom sajátos transzperiferikus vonásait kívánjuk összegezni, ezekben fellelhető a II. Fülöp Ágost kora párizsi művészetének normáit követő orientáció, a reprezentatív, bizáncias-antikizáló, Desiderius montecassinói apát kora óta nevezetes peritia graeca anyagpompájának követése mellett egy határozott archaizálás is. Mi lehetett mindennek a vezérlő elve? Ügy gondolom, erre maga a portál ikonográfiái programja ad választ, a Szent István-kori alapításnak a keresztény üdvtörténet keretében való ábrázolásával, a libertás ecclesiae gondolatának mint az apostoli királyság alapjának hangsúlyozásával s a Jób érsek és Szent Adalbert illetve III. Béla és Szent István között vont párhuzammal. Az egész nyugati homlokzat alapgondolata a székesegyház Szent Istváni alapításának felidézése lehetett - ugyanaz, amit a koronázási jelvényegyüttes leginkább ugyanerre a korra valószínűsíthető tudatos kialakításával, különösen a nyilván Szent István donációs felirata miatt hozzá csatolt palástnak ebbe emelésével kapcsolatban sejthetünk. Egészen más viszonyok között és később ugyanez az elgondolás vezeti majd Ákos mestert, amikor szerinte Szent István korában Óbudára magistri lapicidae de Graecia ducti erant. Ez a Claussen szellemében transzperiferikusnak nevezhető elgondolás igen kedves lehetett a program megalkotóinak. Nem riadtak vissza a porfírként megjelenő gerecsei vörös mészkő anyag bányájának megnyitásától sem; ennek első művelői lehettek az emiliai mesterkör tagjai. Nem kevésbé fontos lehetett a kompozíció másik két ritka köve sem: a fehér márvány s a hátterek sötét szürkéskék köve sem. Botrány, mert az egykori erőfeszítések semmibevétele, hogy ezek eredete mindmáig éppolyan tisztázatlan, mint az inkrusztációtechnikának a meglévő darabok alapján igenis lehetséges vizsgálata.