Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

MAROSI ERNŐ: Még egyszer az esztergomi Porta Speciosáról

Ez az egység nem magától értetődő. A művészettörténész ugyanis, egzaktságra törekedvén, analitikus, kritikai módszerként inkább jár el a tudományosságnak a boncolásból és a preparátumkészítésből ismert modellje szerint, mint az érintetlen struktúrák egészének leírójaként. Az esztergomi Porta speciosa, abban az állapotában, ahogyan a Klimó-féle festmény ábrázolja, kétségkívül autonóm struktúra volt, amely nemcsak a kapuzatból magából állott, hanem a fal tagolásába illesztett képek rendszeréből is. Ennek az együttesnek nem egyidejűleg létező alkotórészek struktúrájaként, hanem elemeinek ellentmondásai révén a keletkezéstörténetét megjelenítő időbeli szekvenciaként való szemléletét magam is kezdeményeztem. Elemzésem arra vonatkozott, hogy míg a kapuzat szobrászati részletei az emiliai Antelami-stílust képviselik, inkrusztált képei a 12. század végén a korai gótikára is jellemző antikizáló stílustendenciához tartoznak. Az utóbbi megállapítás valamikor mindössze néhány eredeti töredék alapján volt lehetséges; ma a Deesis-timpanonnak a Porta speciosához sorolása lényegesen kibővíti a stílusvizsgálat esélyeit. A magam részéről a portál keletkezési folyamatában hangsúlyozott időbeliség érzékeltetésére - hagyományos megoldással - egy terwáltozás feltevését javasoltam, s úgy véltem és vélem, hogy ilyesminek nyomai a lábazati zónában illetve az ebből megmaradt baloldali oroszlánon mutatkoznak. Elemzésem, amely egyáltalán nem vált általánosan elfogadottá, a portál egészét, különösen bélletét legfeljebb csak érintette. A terwáltozás feltételezéséből egyfajta kronológiai rendszer adódott. A szemöldökön ábrázoltak, Jób érsek és Béla király együttléte alapján az érsek hivatali évei, 1185 illetve 1204 adhatják a tágabb keretet, amit megszorít III. Béla halálának éve, 1196. Inkább stiláris megfontolásból, az esztergomi korai gótikus épületdíszítő ornamentika kapcsán idézhető, franciaországi párhuzamok alapján mondható, hogy a korai gótika számára Esztergomban jobban megfelel az 1190 körüli datálás, s ezt látszólag pompásan támogatja az is, hogy Imre király oklevele szerint 1198-ban a királyi palota nem volt befejezve. Az oklevél persze, nem azt mondja, hogy korai gótikus részei voltak befejezetlenek, ezt csak mi gondoljuk! Ugyancsak a mi következtetésünk, hogy mivel az Antelami-stílus elsősorban a nyolcvanas években volt új és aktuális, esztergomi megjelenése megfelelhet Lukács érsek 118l-es halálának vagy Jób 1185-ös hivatalkezdetének. Szinte kézenfekvő a szigorú és ekkor már idős Lukácsban ízlésében is megcsontosodott konzer-