Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

TÖRÖK JÓZSEF: Az esztergomi rítus és Szent Gellért tisztelete

tükröznie. Esztergom befolyása azonban az első keresztény századok során olyan erős, hogy a vértanú főpap saját szövegei Esztergom által elfogadottak, sőt maga a mater et caput őrizte és terjesztette azokat. A középkor istentiszteleti Summa-jának szerzője, Mende város püspöke, Guillelmus Durandus nyolc okát adja a szentek tiszteletének. Először, hogy hasonlót hasonlóval viszonozzunk, mert Isten angyalai is örvendeznek a szenteknek az égben. Másodszor, mert az ő ünnepük egyben a mienk. Az apostol szerint: minden a tiétek, ti pedig Krisztuséi vagytok. Harmadszor, hogy legyenek közbenjáróink. Negyedszer, mert az ő utánzásuk a mi feladatunk. Ötödször, a mi biztonságunk növekedése és reménységünk fölkeltése miatt. Ugyanis, ha hozzánk hasonló, halandó emberek képesek saját érdemeik révén fölemelkedni-fölmagasztaltatni, akkor mi is hasonlóképpen képesek vagyunk, mivel az Úr keze non est abbreviata. Hatodszor, az isteni fölség tisztelete végett, mivel őket tisztelve annak csodálatosságát hirdetjük, aki őket szentté tette. Hetedszer, hogy az ő szépségük és tisztaságuk eltérítse az embert bűneitől. Nyolcadik és legfőbb ok pedig, hogy a szentek évfordulói a mi javunkra fölidézzék emléküket, mivel őbennük magát Istent tiszteljük.

1 Lehetne még folytatni a szentek tiszteletének elméleti megfontolásait különböző szempontokból; csak az ereklyetisztelet Durandus-féle négy oka említtessék itt és most: a szentek testei Isten lakhelyei, Krisztus templomai, lelki kenet alabástrom edényei, isteni források.

2 Ezen elméleti megfontolásnak ellene lehet vetni, hogy ez a szerző csak a XIII. század végén írta meg művét,

3 ami igaz is. Ám Durandus a már meglévő, tekintélyes mennyiségű és minőségű hagyományt szedte sorba, illetve rendszerbe, és ezek a szempontok, legföljebb nem ebben a sorrendben, mind léteztek már 1083-ban, Gellért szentté avatásakor, és természetesen befolyásolták az ekkor megszerveződő liturgikus tiszteletet. Első lépésként a szentté avatást előkészítő klerikusok a kanonizálandó személy, tudniillik Gellért életének legjellemzőbb eseményét fölismerve, azt kellő módon kiemelték, hangsúlyozták. Ez - Gellért esetében nem is lehetett volna más, mint - a vértanúk közé sorolás. A liturgia (közösségi mű) ezzel a besorolással kapcsolatot teremt az egyén és a közösség, a szent és a keresztények sokasága között, mert a meglévő ismeretekből, az életrajzban található adatokból válogat, kiemel, összegez, általánosít, hogy a tiszteletben részesített személy lehetőleg mindenki