Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

BEÉR MIKLÓS: Mindszenty József hercegprímás történelmi jelentősége

Szeptember 15-én a pápa kinevezte esztergomi érseknek. Mindszenty erről ezt írta Naplójában: "Valamikor Esztergomot az ország gyöngyének nevezték. Természeti szépségei, a Kárpát-medencében elfoglalt központi fekvése a Duna fölött, a nemzet ezeréves történelmében betöltött vallási és közjogi szerepe, mind hozzájárult ahhoz, hogy ezt a díszítőjelzőt érdemelte. Prohászka Ottokár Esztergomban, mint egyetlen pontban találta meg a kereszténység és a magyarság tiszta lángú fókuszát, a magyar történelem sűrített egészét. Itt született Szent István király. Itt keresztelték. Itt indult vele útjára a magyar államiság, amikor megkoronázták a II. Szilveszter pápától kapott Szentkoronával. Két és fél évszázadon keresztül volt Esztergom Magyarország fővárosa. Még IV. Béla király udvara is itt tartózkodott jó ideig. Ez a háborús sebekkel teli székvárosom volt tehát a középkori Magyarország fővárosa, szellemi és lelki központja. Vele függött össze a magyar nemzet közel háromszáz éves fénykora. Esztergom adta a törvényt, mutatta az irányt művelődésével, építkezésével és művészetével. Itt volt a magyar kereskedelem és ipar központja, itt dolgoztak a pénzverdék. Magyarország abban az időben Európa leggazdagabb országai közé tartozott és Esztergomot a világ nagyvárosai között emlegették." Ezekből a sorokból sugárzik rajongó szeretete székvárosa iránt, ugyanakkor felelősségtudata főegyházmegyéje és az egész magyar egyház iránt. Szomorúan, de határozottan emeli fel a szavát a háború utáni helyzet minden igazságtalansága ellen. Tiltakozik az emberi jogaiktól megfosztott csallóközi magyarok kitelepítése ellen éppúgy, mint a csonkaországi magyarok és svábok deportálása ellen. 1945. október közepén főpásztori körlevelében ezeket írja: "Főegyházmegyénk jelentős északi részéből, amellyel több, mint 900 éven át éltünk együtt a szent hit és a megszentelt hagyományok édes közösségében, leírhatatlan szenvedések híre érkezik a fertőzött világszellemszülte gyűlölet és bosszú nyomában. Fegyveres csendőrök falvakban és városokban letartóztatnak szerzetesnővéreket és papokat. Börtönbe vetik, vagy a fegyverszüneti szerződés által meghúzott új határok felé hajtják őket. Eddig 37 magyar papot, köztük csehszlovák állampolgárt űztek ki. Egy híradás szerint egyedül Ipolyság környékéről több, mint 500 üldözöttnek kellett elindulnia a bizonytalanság felé. Ha valaki ellen az arra illetékes bíróság a bizonyító eljárás után jogerős ítéletet nem hozott, azt vagyonától megfosztani, ősi hajlékából, ősei és*a maga verítékével öntözött földjéből,