Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

P. VÉGVÁRI VAZUL Ofm: Prohászka Ottokár esztergomi évei

umért, de belátja, csak lépésről-lépésre lehetséges az előrehaladás. Ahogy korábban a római környezet és akkori elöljárói, úgy most a szemináriumi fiatalság kezd felfigyelni rá. Ami körülötte és általa történik a fiatal életekben, az megvalósulása annak a mindenkor, minden történelmi helyzetben is igaz jelenségnek, az, hogy a fiatal az egyet jelent az érzékenységgel, a jövőt sejtő képesség csirázásával, a jelennél többet és nagyobbat álmodó idealizmussal, még akkor is, ha kispolgári és látszólag igénytelen megszokás települ porként emberre, könyvekre, kibontakozni nem tudó mozgalmakra és ügyekre. Fiatalos, gyors egymásutánban gyakran hallatszik kopogás szobája ajtaján. Vele találkozni és őt gesztusaiban és dinamikus szavaiban tetten érni inspiráló jelenség, még ha kis szeminárium miliőjében észlelik is azt. Már itt igaz, és a későbbi évek is szélesebb horizontokon is láttatják, amit Brisits Frigyes lát: "óriási élmény rátekinteni Prohászka homlokára, melyben nem tört össze semmi abból, amit a történelem kereszténynek és magyarnak hitt és hirdetett.''' Mint mindenkire, aki belső habitusában eredendően és maradandóan fiatal, fantáziadús és extatikus lángolásokra hajlamos, mintha próféták és az ígéretek beteljesülését megsejtő Keresztelő Jánosok, úgy rá is határtalanul lehangolóan hat olyan fiatalok látása, akiket az őket körülvevő közöny fékez és egy kispolgári, anyagias egyházi stílus nem inspirál. 1886 telén naplójában így panaszkodik: "Ó, ha tudnátok papok, hogy honnét szedjétek (ezt) a buzgó, szárnyaló szellemet, a hitehámlott, a gúnyos, a megvető emberek sorai közt." Sokszor nem érti, honnan a tunya lomhaság. A fiatalság prófétaiságát meghazudtoló példányok láttán így bosszankodik: "Tudja a fene, hogy miféle gyurmányok... " Aztán megérkezik a bíborostól a kinevezés, a végre nekivaló. A nagy szeminárium tanárainak felsorolása erről így árulkodik: Direktor, spirituális: Ottocarus Prohászka. A bordó színű Prohászka kötetek hol időrendben, azután meg témakörök szerint sorakoznak előtte... Azok közül, akiknek nevei a visszaemlékezők sorából kitekintgetnek, oly sokat lehetne megidézni, hogy a teljes Prohászkaarc kirajzolódjék előttünk. Sok, már korábbról ismert epizód elevenedik meg előttem újra. Diákévekből, a ferences noviciátus mennyi és milyen elmélkedésre és