Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

BARÓTI ISTVÁN: Liszt Ferenc: Missa Solennis (Esztergomi Mise)

Emlékezzünk a Propositióim voltak kezdetű akciótervre, melynek pontjait mindenáron szeretné már eredményesen foganatosítani. Járt a Színházban a zenészeket Liszt miséje előadásának elutasítására megnyerni, de kevés sikerrel. Vádolja szemükbe vágva, hogy nem is ismerhetik Liszt művét, hiszen az mindvégig nála volt, hogyan említhetik oly kitűnő műnek, és aláírják a mű előadásáért szóló aláírásgyűjtő ívet. "Elmondám Eminenciádnak tiszta szándokait... Magas tekintélyű állását mellyel játszani és ujat húzni nem lehet se nem illik. Sújtottam itt is minden kímélés nélkül azon bizonyos magasabb állású urnák bujtogatásait, kinek - ugymondván - ugy látszik hogy Liszt jobban fekszik szivén, mint Eminenciád ... Utánam Kern nevű israelita nagykereskedőröviden de erélyesen szólott, felkérte őket, álljanak el mindentől ... ez mindég és minden tekintetben nem egyéb, mint Demonstratis ..." Szerény nézetemhez adalék a következő részlet a június 30-i levélből: "Ekkor fölkelt Wohler, zenedei professor úr, ki a gyűlés elején felolvasott iratban kitett állításokat mind hamisaknak monda és musicalis tekintetben, mint olyan ki a művet vélem is 3 hosszú óra folyásig nem csak olvasta hanem tudományosan boncolta. Eminenciádnak azon rendeletét hogy ezen mise ne adassék - igen bölcsnek és tiszleletreméltónak monda" - ezt olvasva szégyenbélyeget is mertek egyesek vállalni azért, hogy egy gáncsoskodó áramlásban mint fontos tényezők hallathassák hangjukat. Észre sem vette a zeneprofesszor hogy a "hangok nagy tanárjáról" kellett szólnia. Augusz azonban tudta, nem maradt tétlen, és június 22-én kelt levelében a prímáshoz őrá hivatkozva írja: "fajdalom, hogy Eminenciád a Consecrationális misére nézve meghallgattatásom nélkül máskép rendelkezni méltóztatott - mint az Eminenciád kegyes aláírása mellett hozzám menesztek protokolum tartalmazza ... Erkel és Doppler nyilatkozták előttem, hogy azon nagy zenei ünnepélyre mely a Basilica Consecratiója napján magyar hazánkban Eminenciád által legelőször és a legkitűnőbben a legelső élő magyar művész által adatott volna, most Gróf Festetics fondor közbetolakodására kockáztatik." Július 2-án ismét ír a prímásnak: "... kötelességemnek tartom ...a mostani körülmények közt, midőn senki azt Eminenciád környezetéből tenni nem merényli, Eminenciád magas figyemét a hazában nyiladozó közvéleményre és a sajtóra felhívni. Nem más a célom mint Eminenciád dicsőségét részem-