Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

PATTANTYÚS-ÁBRAHÁM ÁDÁM: Az esztergomi Bazilika és a londoni Szent Pál székesegyház kupolája

- a középső egy falazott, kúp alakú kupola, amelynek feladata a majdnem kilencven tonna tömegű, toronyszerű laterna alátámasztása (itt meg kell jegyezni, hogy ehhez hasonló, koncentrált teher megtámasztására a kupolaformák között a kúp az ideális, mert az az egyensúlyt képes csupán a meridián erőkkel fenntartani, és belsejében nem ébrednek gyűrűerők), - a külső kupola, amelyik az ólomlemez héjalást tartja, faszerkezetű. A fa alátámasztó szerkezetet részben a kupola vállvonalára, illetve a vállvonal fölé falazott attikafalra, részben pedig a középső kúpkupolára terhelte. Sir Christopher Wren magasfokú felkészültségét és biztos szakmai tudását bizonyítja, hogy mind a dobot, mind a kupolát rendkívül vékony falvastagságokkal tervezte és építette meg, a középső kupola falvastagsága mintegy 45 cm. így a jelentős méretű, mintegy 35 m belső átmérőjű kupolát szokatlanul könnyed szerkezettel tudta megvalósítani. 4.3 Wren a kupolák oldalnyomásának egyensúlyozására mind a két, rómaiak által felfedezett és alkalmazott megoldást felhasználta: - mint az előző pontban is látható, leporolta a és korszerűsítette a századokon keresztül mellőzött megoldást, vagyis a boltvállak merev körtárcsás megtámasztását, amelyet a rómaiak a Vesta templomok építésénél alkalmaztak - teljesen átfogalmazva alkalmazta még a római Pantheon kupoláján alkalmazott leterheléses megoldást is, amellyel a kupolák ferde alátámasztó erőinek irányát a függőleges irányába tudta igazítani. A kupolavállakat három elem terheli: - a 14 m magasságot megközelítő attikafalszerű felső dob - az attika és a középső kupola közötti sugárirányú, kb. 8 m magas, sugaras helyzetű falazatok, amelyeket a dob lizénáinak tengelyében falaztak fel