Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

DÁVID GÉZA: Esztergom szerepe és sorsa a török korban

pedig ennél 1131 fővel kevesebb részesült jutalomban. Ezek túlnyomó többségét elesettnek kell tartanunk, bár akadhat köztük néhány dezertáló vagy "prémiumra" méltatlan is. A veszteség tehát legrosszabb esetben is csupán 7,5 % volt, ezen belül a gyalogosoké - 801 janicsár - ennél némileg magasabb, a lovasoké pedig alacsonyabb (5 % alatt). Az előbbieken kívüli közel 3600 főnyi szeráj-alkalmazottból pedig mindössze 82-en haltak meg vagy tűntek el, ami 2 %-os különbségnek felel meg. Közülük egyedül az istállók személyzete fogyott érzékelhetően, 60 fővel, sok alcsoportból viszont senki sem hiányzott két hónap múltával.

7 A Magyarországra hozott udvari haderő tehát nem volt olyan számos, miként azt netán várnánk, vérvesztesége pedig meglehetősen alacsonynak tekinthető. Igaz, Fehérvár és Tata nem tanúsított különösebb ellenállást, így nem kizárt, hogy Esztergom ostrománál estek el a legtöbben.

8 Ha a tímár-birtokosok és a kisegítő erők létszámát az udvari alakulatok duplájára, mintegy 30.000 főre tesszük, akkor az Esztergom bevételére felvonultak hozzávetőlegesen 45.000-en lehettek, akikből legföljebb 15002000-en haltak meg a vár alatt. A korábban jobb létre szenderültekkel együtt a hadjárat addigi élőerő fogyatkozása 7 % alatt maradhatott.

9 Az 1543-as pénzügyi kimutatás a fentieken kívül más érdekességgel is szolgál. Néhány tétele ugyanis a behódoló erősségek vezetőinek adott ajándékokról (!) emlékezik meg. így Pécsett a vár porkolábja és annak két embere, Valpón a vár porkolábja, annak helyettese, a porkoláb embere és két főember, Siklóson a megadást tudató két személy, a vár porkolábja és annak embere, illetve három főember, Tatán a vár két kapitánya és az ő két emberük, végül Székesfehérvárott a vár kapitányai (négy fő), azok emberei (két fő), egy Petró nevű valaki, egy pap (!) és egy írnok kapott egy-egy díszruhát.

10 Szembeszökő, hogy esztergomi főember nincs a kitüntetettek között, talán az említett várakhoz képest hevesebb - bár történészeink szerint nem kellően hatékony - ellenállás miatt. Ismert dolog, hogy az elfoglalás után Esztergom (korabeli oszmán alakjában Esztergon, Osztörgon vagy Uszturgon) rögtön szandzsák-székhellyé vált. Kétségkívül tudatos választásról van szó, csakúgy mint kissé korábban Mohács, majd picit később Székesfehérvár esetében. Budát is számítva, így a három uralkodói és szakrális központ körül szerveztek török közigazgatási egységet, Mohács pedig a nagy megalázás/megaláztatás jelképe volt.