Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)
KŐSZEGHY PÉTER: Balassi Bálint költészete: hagyomány és újítás
kódexben. 30 "Kincsbe nagyobb kincs nincs, // Kinek szíve bánata nincs" ezt a XVI. század folyamán jegyezhették le, Istvánffy Miklós latin nyelvű kéziratai közül került elő. 31 Jézus itt már nem emlegettetik, valószínű, hogy a kincs/nincs rímtalálmány új szövegkörnyezetbe kerülve világi énekké vált. A XX. században gyűjtötték azt a lakodalmas verset, amelynek egyik részlete: "Kincs, kincs, nagyobb sincs, // Kinek szíve bánatban nincs". 32 Istenes és világi költészet összefonódására és e hagyomány továbbélésére a legjobb példa magának Balassinak a költészete. Némely vallásos versét ő maga helyezi a "maga kezével írt könyv" 33 világi versekből álló ciklusainak a végére, s így a ciklus kontextusában ezek nem csak istenes énekek; Balassinál a három legfőbb érték - verseinek három főtémája - az Isten, a szerelem és a vitézség lényegében egységet alkot, - e középkori eredetű és teológiai vonatkozású felfogás szép példája a Szentháromsághoz írt himnuszsorozata. Amiképpen csak egy Isten van, de három személyben, azonképpen az egy legfőbb érték is három formában jelenik meg; a Szentháromság első személye az Atyaisten, a mindenek fölött álló Úr, aki Balassi összes istenes versének - ha a másik két Szentháromság-himnuszt leszámítjuk - a megszólítottja; a második személy Jézus Krisztus, ő a vitézi erények példája; a harmadik személy pedig a Szentlélek, "Szerelemnek Isten szerént gerjesztője" (szerelem=szeretet, a mai jelentésmegoszlás e korban még éppen hogy csak kezdett kialakulni). Ez adja eszmei magyarázatát annak, hogy miért használja fel olyan gátlástalanul szerelmes verseiben az istenes költészet kialakította frazeológia-készletét és viszont, hogy miért játszanak még kezdősorukkal is egymásra némely szerelmes és istenes versei (a kezdősor e korban lényegében a vers címének felelt meg) 34 , hogy miért van olyan szerelmes és istenes verse, ahol a megszólított felcserélésével Júlia helyett Istent, vagy Isten helyett Júliát írva, a szerelmes versből istenes, az istenesből szerelmes vers készíthető. 35 A vallásos és szerelmi frazeológia összefonódása, amely tehát a magyar költészetben is bőségesen megfigyelhető, még mindig nem bizonyítja hiszen konkrét példákat csak Balassi korában találunk -, legfeljebb némileg valószínűsíti (elsősorban a virágének elnevezés feltételezhetően liturgikus eredete), hogy már Balassi előtt is létezett magyar nyelvű, udvari szerelmi líra. Emellett tanúskodik a XV-XVI. századi szótáraknak, szótártöredékeknek,
