Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

HORLER MIKLÓS: Az esztergomi Bakócz-kápolna

Nyilvánvaló, hogy ha Bakócz olyan épületet akart emeltetni saját hírnevének és emlékének, amely Itáliában is megállja a helyét, akkor saját hazájában ahhoz sem előképet, sem mestert nem találhatott. Nagyszabású reneszánsz templom építésére nem gondolhatott, a reális cél csak egy tiszta reneszánsz stílusú sírkápolna lehetett, amely Magyarországon egyedülálló, Itáliában pedig a legtekintélyesebb főpaphoz is méltó. Ehhez a feladathoz megvolt a művészi környezet Itáliában, hiszen kisebb centrális kápolnák építésével már Brunelleschi óta foglalkoztak a reneszánsz építészei. Amikor Bakócz hozzáfogott az esztergomi kápolna építéséhez, a legtekintélyesebb építész, aki a centrális teret a Quattrocento végére önálló, görög kereszt alakú kompozícióig tudta fejleszteni, Giuliano da Sangallo volt. Ugyancsak ő fejlesztette tovább a belső architektúra korai toszkán rendszerét a római reneszánszban újjászületett Colosseum-motívum alkalmazásával a firenzei Santo Spirito sekrestyéjében. Balogh Jolán teljes biztonsággal mutatta ki tehát a Santo Spirito Barbadori-kápolnájában az esztergomi kápolna közvetlen előzményét. Kérdés ezek után, ki volt az a mester, aki Bakócz Tamás elképzeléseit korának legmagasabb szívonalán tudta megvalósítani és a magyarországi reneszánsz építészet legszebb megmaradt remekművét megalkotta. A 16. századból egyetlen olyan írott forrás maradt fenn, amely Bakócz esztergomi sírkápolna-építkezésével kapcsolatban alkotó művészt említ, ez pedig Giorgio Vasari művész-életrajzainak 1568-ban megjelent második kiadása. Andrea da Fiesole életrajzánál a következőket írja: "Fu di sua ma.no ancora una sepohura di marmo, che fu mandata similmente in Strigonia, cittá d'Ungheria; nella quale era una Nostra Donna moko ben condotta, con aitre fígure: nella quale sepohura fu poí riposto il corpo dei cardinale di Strigonia." Magyarul: "Az ő kezétől származott még egy márvány sírbolt, melyet hasonlóképpen egy magyarországi városba, Esztergomba rendeltek s amelyben egy igen szépen formált Madonna volt, más alakokkal együtt; ebbe a sírboltba helyezték később az esztergomi bíboros testét." Andrea a fiesolei Ferrucci művészcsalád egyik tagja volt. Atyja, Piero unokatestvére volt a család legnevesebb tagjának: Francesco di Simoné Ferrucci szobrásznak. Valószínűleg nála tanult és fiatal korában megfordult Nápolyban és Rómában is. Legkorábbi oklevelekkel bizonyított alkotása egy