Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

VUKOV KONSTANTIN: Vitéz János érsek esztergomi palotájának épületei

emlékek helyein áttekintettem a vízellátás módját és helyét. A középkorban vizet nemigen ittak, kivéve a megbecsült forrásvizeket. A főzési, mosási, tisztítási és növényápolási hasznosításhoz nagyon is megfelelő volt az esővíz, mivel lágy volt. Nem minden várban volt lehetőség vizet kútból merni vagy nagymélységű kutat létesíteni, ezért az épületek tetőzetéről összegyűjthető vizet a tetővápák vízköpőiről gondosan vezették a ciszternába. Az esztergomi helyzet is ezt követi, mert a palota zártnak tekinthető területén nem volt kút. A ciszterna pontosan síkra faragott kváderkövekből gondosan összeállított építmény volt a belső udvar szintje alatt, kis búvó, ül. kimerő nyílással a tetején. Az általam vizsgált helyszíneken mindenütt az udvarra vezető konyhabejárat közelében található víznyerő hely. Esztergomban a konyhából és az előkészítőből egyaránt vezetett ajtó a kis udvarra, ahol a szemben levő helyi-ségben (a 15. század 2. fele előtt nem volt beépítve) volt az említett ciszterna. A vizet innen kimerve kb. 10 lépésnyi utat kellett a konyháig megtennie a vízhordónak. Az élelmet viszont meglehetősen messziről, a pincéből és más, általunk még nem azonosított raktárakból kellett idehozni. A nagyterem, vagyis Kaszárnya alatti pincékről történeti források s ásatási eredmények is bizonyítják, hogy áru, gabona és bor tárolására szolgáltak. A konyhában hevítették fel a vizet - ez természetes. De ennek fényében érthető meg, hogy miért a kürtös konyhahelyiséghez kapcsolódó, néhány lépcsővel mélyebben levő kis hosszúkás szoba lehetett a fürdőház. Horváth István a helyiséget lefedő dongaboltozaton talált szabályos kis négyzetes kiszellőző nyílásokban is ennek megerősítését látja. A funkcionális láncolat a - ciszterna, konyha-vízmelegítés, fürdő - igen szépen kialakult. A várkonyhákban zajló életet a táplálkozási szokások tekintetében -érdekes módon- a néprajz tudománya közelítette meg. Ezen kívül a lakomák megrendezésének mikéntje, a tálalás módja, a díszedényeket fitogtató kredencek, mulatságok átvezetnek a kultúrtörténet további területeire, amelyből az épületkutató építészettörténész sokat meríthet. A konyhát a konyhafőnök uralta, akinek kemény kézzel kellett rendet tartania egyrészt az étel kiosztása, tálalása terén, másrészt a konyhai anyagok őrzése terén. Sok adat utal arra, hogy a középkorban a rezidenciák kiszolgáló személyzetének szállása gyakorlatilag a munkahelyén volt, így joggal feltételezhetjük, hogy a konyhai előkészítő terek ilyen funkciót is betöltöttek. A szolgaszemélyzet és az uraság (és vendégei) forgalmának kereszteződését igyekeztek elkerülni.