Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

VUKOV KONSTANTIN: Vitéz János érsek esztergomi palotájának épületei

Szibilla kápolnáját az ásatások idején egy ideig feltárt falképek alapján a Várkápolnával azonosították. Prokopp Mária egyértelműen feltárta a Várkápolna festészeti programját, amelyben próféták, szibillák nem szerepelnek. A próféták és szibillák ábrázolása humanista terekben, quattrocento egyházi épületekben nem idegen, mint pl. a Rimini-beli Tempio Malatestiano oldalkápolnája domborművein.. Eddig nem hangsúlyozott példa a sienai dóm padozatán inkrusztált és bekarcolt technikával ábrázolt alakok közül Samia szibilla ábrázolása, amelynek művészi kivitelét Matteo di Giovanninak tulajdonítják (1450 körül). Az alak mozdulatának és ruházatának jellege nagyon hasonló az erények figuráihoz (11. kép). Ez bátorít arra, hogy ahhoz a művészeti alkotókörhöz illő falképeket feltételezhetünk a Szibillák kápolnájában is, mint a Studiolóban. A beszámolókban leírt látogatási útvonal által érintett helyiségek egymás mellettiségei alapján a Szibillák kápolnájának helye jól behatárolható, nagy valószínűséggel meg is határozható: A Szibillák kápolnájának helyét a nyugati falazat 5. és 6. támpillérei közötti helyiséggel azonosíthatjuk. Szabályos, kb. 8x8 méter alapterületű, négyzet alaprajzú kápolnáról van szó, amelyet a szemtanúk szerint "körös-körül" való boltozás - valószínűleg csillagboltozat - fedett. A kápolna négyzetessége a prágai dóm Vencel kápolnájának szerkesztését idézi, elhelyezkedése vagyis a nagyteremhez való csatlakozása az avignoni pápai palota Szent János kápolnájára hasonlít. Mindkét emlék a 14. század végéről való, tehát 60-70 évvel korábbiak, ugyanakkor, különösen az avignoni eszmevilága kisugárzó lehetett több évtizedre. Érdekes az, hogy a Szent János kápolna képprogramja ugyancsak a prófétákat, szenteket és Krisztus keresztjét festették a boltozatra és a falakra. A kápolna boltozatából nincsenek teljes bizonyossággal azonosítható töredékek. A kápolna feltételezett helye alatti várlejtő alján találtak egy fehérmészkő boltozati zárókövet, amelyet először az egyik zárterkély részének gondoltak. A zárókő nyolc, későgótikus hólos ék alakú profilos bordák találkozása, középső motívum nélkül. Ezért kevésbé képzelhető el a zárterkély boltozásában, mint egy nyolc borda találkozásával kialakított, központos boltozás záróköveként, mégpedig négyzetes tér felett. Ugyanilyen szerkesztésű és formavilágú, egykori boltozati megoldást láthatunk a nagymarosi plébániatemplom toronyaljában és a budai Mária-Magdolna temp-