Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

KUBINYI ANDRÁS: Szécsi Dénes esztergomi érsek

A Vitéz által hozott békepontok megtárgyalására az uralkodó Vácra hívta össze tanácsát. Itt történt meg a Giskrával való kiegyezés, ami lényegében lezárta a felvidéki háborút.

30 Május 6-án pedig Erdőhát Lászlónak adott kegyelmet.

31 Ezekben a tárgyalásokban épp úgy fontos szerepe volt a prímásnak, mint ahogy ő reá és a nádorra bízták a szintén cseh csapatokkal rendelkező Komorovszkival való megegyezést is.

32 Vácról Mátyás tanácsával Budára ment, ahol országgyűlést tartott. Ez megszavazta az adót, de a prímással az élen a jelen lévő 8 főpapnak és 19 bárónak kötelezvényt kellett adni, hogy az uralkodó nem vet ki ilyet újra. Feltűnő, hogy az újonnan kegyelmezettek (pl. a Szentgyörgyiek) vagy a régi ellenfelek (pl. a Szécsi vagy Maróti család tagjai) általában hiányoztak, csak Újlaki - a prímás unokahúga férje -, Kanizsai László (a prímás unokaöccse) és Dombai Miklós horvát bán, Újlaki főfamüiárisa vállalkoztak a jótállásra.

33 Mindezen tárgyaláson részt vett Landus, aki értesülései egy részét itt szerezte be. A prímásban azonban mégis megbízhatott a király, mert a külföldi segélypénzek egy részét Szécsi Dénes kezére bízták.

34 Ezzel fejeződött be Dénes bíboros forrásokkal kimutatható és értékelhető politikai szerepe. Erről ugyanaz állapítható meg, mint interregnumkori tevékenységéről: közvetítőként, békéltetőként lépett fel, mégpedig úgy tűnik, mindig eredményesen. A király legveszélyesebb ellenfeleit visszahozta az uralkodó hűségére, igaz, ez többnyire gyakorlatilag csak semlegességüket biztosította. Enélkül azonban nem lehetett volna rendet teremteni az országban, vagy megindítani az uralkodói hatalom megszilárdítását. Ez vitán felül a bíboros érdeme, amihez hozzájárult nagy tekintélye és ellenzéki rokonai beléje vetett bizalma. Van azonban egy feltűnő jelenség: a Szécsi közbenjöttével létrejött egyezségek általában biztosították a lázadók addig elért eredményeit, hatalmuk nem csökkent: azaz a prímás elérte, hogy a király engedjen. Lehet, hogy Landus ezért sorolta a prímást Mátyás ellenségei közé, noha ezzel végül is annak hatalmát növelte. 1462 után már nem volt az uralkodónak ilyen közvetítőre szüksége. A főkancellár azonban továbbra is tényező maradt. 1463 áprilisában Mátyás megint felkereste Esztergomban, de nem tudjuk, hogy mi célból.

35 Talán ezért kapta meg ebben az évben a bakonybéli apátságot kommendában.

36 Ez volt tudtunkkal az egyetlen kommendába kapott szerzetesi javadalma, noha a többi főpap gátlástalanul gyűjtötte ezeket, különösen