Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

erősen felkeltette érdeklődésemet Bény község iránt, és Horváth Dezső igazgató helyzetismertetésére, nem kevésbé az itteni kellemes benyomásaimra támaszkodva szeretném elnyerni a szóban forgó állást, amire a pályázatomat rövidesen benyújtom. Egyben kértem ennek támogatását. Úgy láttam, hogy az általam ehnondottak mindhármuknak megnyerte a tetszését. Egynéhány közös ismerősünk is akadt. Horváth Dezső igazgatónak az is tetszett, hogy járatos vagyok a zenében, kedvelem a népzenei alkotásokat, élénken érdeklődöm a magyar népi kultúra hagyományai iránt. Jóleső, biztató szavait és szívélyes fogadtatásukat megköszönve búcsúztam. Megbeszélésünk értelmében július első napjaiban újra eljöttem, benyújtottam írásban a pályázatomat, bemutatkoztam az iskolaszék elnökének, Kuti Pál plébánosnak, az iskolaszék tagjainak, a tantestület tagjai közül a faluban lakó Balázsy házaspárnak, Sztojkovics Szaniszlónak, a község jegyzőjének és feleségének, Újlaki Ernő nyug. igazgató kántortanítónak. Bénybe történt megválasztásom Nemsokára, július hó második felében megkaptam Horváth Dezső igazgató értesítését, hogy engem az iskolaszék a megüresedett tanítói állásra 1933. szeptember hó 1-i hatállyal megválasztott. így kerültem én Bénybe, pedagógiai tevékenységem első állomáshelyére. Soha nem is bántam meg. Remek iskola volt számomra ez a község, annak lakossága, tantestülete és tanulóifjúsága. Nem is gondoltam, hogy Cserei elbeszélése nyomán ilyen nagyszerű környezetbe pottyanok. Bény jelentős múltja folytán történelmi jellegű község. Emellett mint a környékbeli piroscsizmás, kurtaszoknyás hét falu egyike sajátos népviseletével és népszokásaival igen figyelemre méltó érdeklődésre tartott és tart ma is számot. Ehhez járul még a község vallási eredetű vonzereje is. Ugyanis Bény búcsújáró hely. Évente messze vidékekről ide sereglenek a vallásos hívek körmenetei a középkori két külső körsánc vonulata közötti "kutacskához" és a mellette épült kápolnához. A megüresedett tanítói állásom elfoglalása előtt, a nyár folyamán Horváth Dezső igazgató felajánlotta nekem, hogy náluk lakhatok a három szobás lakásuk egyikében, és kosztot is tudnak számomra biztosítani. Ezt örömmel elfogadtam, és két éven át náluk laktam. Nagyon kedves, szép és felette emlékezetes napokat töltöttem a Horváth család otthonában. Egy életre szóló jó barátság alakult ki itt közöttünk, felejthetetlen beszélgetések, zenélések emlékeit őrzöm életemnek ebből a szakaszából (zongora, hegedű, ének). Utána a csehszlovák hadseregbe való behívásomig a Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnél volt egy külön bejáratú szobám, étkezést pedig Újlaki néninél kaptam az iskola régi igazgatójának az özvegyénél. Nemigen találok megfelelő szavakat annak kifejezésére és méltatására, hogy milyen boldog hetek, hónapok és évek kezdetét jelentette számomra 1933. szeptember elseje. Mint kezdő pedagógus Tele voltam lelkesedéssel, élveztem a tájat, az enyhén dimbes-dombos Garamjárta erdős-ligetes vidéket, örültem a színmagyar falu ízes beszédű embereinek, nem kevésbé a szimpatikus, kedves kollégáknak és a fehérbútoros leányszobai szálláshelyemnek a Horváth családnál.