Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

községben hozzák létre a forradalom szervezetét, amely irányító-ellenőrző szerepet tölt be a községi tanácsok munkájában. Javasoltam azt is, hogy a Járási Munkástanács tagjai a forradalom célkitűzéseit képviselve minél előbb látogassanak el a községekbe, és segítsék a helyi szervezetek munkáját az előállott problémák megoldásában. A továbbiakban szóba került az a probléma, hogy a helyi (dorogi), községi forradalmi szervezet át akarja telepíteni a Járási Tanácsot és ezzel együtt a Járási Tanács Munkástanácsát egy másik, lényegesen kisebb épületébe. Kértek engem, hogy ennek megakadályozására a Megyei Tanács Munkástanácsa részéről tegyem meg a szükséges lépéseket. Végezetül sor került személyi vonatkozású kérdések megbeszélésére is. A Dorog Járási Tanács személygépkocsijának vezetője felvetette, hogy a járási tanács dolgozói közül le kell váltani azokat, akik szemben állnak a forradalom célkitűzéseivel. Különösen Mikolai András járási tanácselnök magatartását kifogásolta. Az első problémát illetően megígértem, hogy az itteni megbeszélésem után felkeresem a Dorogi Forradalmi Tanácsot a kérdés megbeszélése és megnyugtató elintézése végett. A gépkocsivezető által felvetett problémával kapcsolatban az volt a meglátásom, hogy a gépkocsivezetőnek a járási tanácselnök elleni állásfoglalása nem politikai jellegű kérdés, hanem valamilyen más, egyéni sérelemből vagy vélt sérelemből származó valami. Ezért a magam részéről azt javasoltam, hogy próbálják ezt a kérdést más úton megoldani, mert ez nem a Forradalmi Munkástanács feladata, legfeljebb besegíthet ilyen kérdések megoldásához is. Ami viszont valamelyik tanácsi dolgozó forradalom elleni ellenséges tevékenységét illeti, helyes, ha a Munkástanács a forradalmi célkitűzések érdekében alaposan és konkrétan kivizsgálja az adott jelenséget, és azt igyekszik lehetőleg békés úton megszüntetni, lerendezni például azzal, hogy az illető járási tanácsi dolgozót vagy dolgozókat átmenetileg szabadságra küldi, mint ahogy ezt tette a Megyei Tanács Munkástanácsa néhány dolgozója esetében. így addig is, míg a helyzet nem konszolidálódik, kevésbé lesz mód az ellentétek, netán ellenségeskedések kiéleződésére. Egyébként még így közel 40 év távlatából latolgatva ezt az utóbbi kérdést, a legjobb szándékok mellett sem volt könnyű a legelfogadhatóbb megoldásokat keresni és találni az ilyesféle problémák megnyugtató lerendezésére. Mindig a legfőbb kérdést kellett szem előtt tartani, a nyugalom és a rend biztosítását, végső soron a mi sokat szenvedett országunk függetlenségének és szabadságának a kérdését. 1956-ban aztán végre hosszú évtizedek múltán ennek a küszöbén állottunk. Ezt készítették elő az 56-ot megelőző évek, hónapok során országunk és népünk legjobbjai a társadalmi élet különböző területein, ráépítve nemzetünk történelmi hagyományaira, nemes, dicső küzdelmeinkre, azok lelkesítő emlékeire. Ezek sok évszázados megpróbáltatásainak ellenére átsugároztak, átragyogtak hozzánk nemzetünk nagyjai, korunkban a Petőfi kör, a Magyar írók Szövetsége révén, mi több, az egyéb szervezetekben felparázslott hazafias erők útján is. Az 1956-os forradalom napjaiban egyik este feleségem Victor Hugótól a következő idézetet olvasta fel nekem - hozzáteszem, nem véletlenül: "A forradalom (vagy forradalmak) felett mindig fenn ragyog az igazság, mint felhők felett a csillagos ég". Igen, 56-ban mi is úgy éreztük, hogy végre Hunyadi Mátyás után újra ránk ragyognak ezek a csillagok. Az volt a baj azonban, hogy csak pár napig, amit azután jelentős véráldozatokkal újabb évtizedeken át meg kellett sínylenünk.