Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Néhány perc eltelte után bejött oda hozzám Dr. Etter Ferenc ügyvéd, és azt kérdezte tőlem, hogy miért haragszom én Koroknay igazgatónőre. Igen furcsának találtam Dr. Etter Ferencnek ezt a kérdését, és nagyon határozottan a következőket válaszoltam neki: - Itt nem haragról, nem szubjektív kérdésekről van szó, hanem az igazgatónő által elkövetett, okmányokkal és tanúvallomásokkal bizonyított büntetendő cselekményekről. Részemről és munkatársaim részéről kötelességszerűen ezek a kérdések motiválták az igazgatónő elleni eljárás lefolytatását, nem pedig holmi "haragszom rád" gondolata. Dr. Etter Ferenc ezek után csak annyit mondott, hogy ők másként látják a kérdést, és visszament a tárgyalóterembe. Nem több, mint fél óra hosszat várakoztam a számomra megjelölt helyiségben, amikor is közölték velem, hogy a tárgyalás véget ért, megtörtént az ítélethozatal anélkül, hogy szükség lett volna az én tanúvallomásomra. A Tatai Járásbíróság ítélete pedig az volt, hogy a felperes Koroknay Emília keresetének helyt adott, az ellene lefolytatott fegyelmi eljárást és igazgatói állásából való elbocsátását jogellenesnek minősítette. Számomra az volt Dr. Kerekes bíró üzenete, hogy az ítéletet a Komárom Megyei Tanács VB oktatási osztálya is írásban meg fogja kapni. Mire én magyarázatot kérem volna Dr. Kerekes bírótól, hogy ilyen körülmények között miért volt arra szükség, hogy engem tanúként beidézzenek a tárgyalásra, erre nem kerülhetett sor, mert Dr. Kerekes a tárgyalás után azonnal eltávozott, még mielőtt az üzenetét átadták volna nekem. Ahogy azután engem a járásiak tájékoztattak, ez nem bírósági tárgyalás volt, hanem az előre elkészített ítélet kihirdetése, és annak megokolása. Teltek-múltak a hetek, sőt hónapok is, és sem a járási, sem a megyei oktatási osztály még mindig nem kapta meg írásban a Tatai Járásbíróság vonatkozó ítéletét, így aztán annak fellebbezésére már 1956 bekövetkezett eseményei miatt sem kerülhetett sor. Sokszor adódnak az életben helyzetek, amelyeken az ember elcsodálkozik, hogy lám, milyenek is a véletlenek, és olykor pro vagy kontra milyen fontos szerepet játszanak. Itt a véletlenül közrejátszó körülmény az volt, hogy a bíróság késleltető eljárása és 1956 forradalmi eseményei, azok következményei folytán nem kerülhetett sor a Járásbíróság határozatának fellebbezésére. Ezt a körülményt aztán az új vezetés felhasználta Koroknay Emília teljes rehabilitálására. Dr. Etter Ferenc tatai ügyvéd tájékoztatása a környei ügyről Már 1957 augusztusának utolsó napjait írtuk, amikor mint a Komárom Megyei Tanács Munkástanácsának volt elnökhelyettese a tököli internálótábor és a Komárom Megyei Rendőr-főkapitányság tatabányai cellái után Esztergomban a megyei börtönben négy napot egy cellában töltöttem Dr. Etter Ferenc tatai ügyvéddel, aki ugyancsak a forradalomban való részvétele miatt állott letartóztatásban, és aki annak idején a fegyelmi és bírósági eljárás során a környei igazgatónő védőügyvédje volt. Egészen természetes dolog, hogy szóba került köztünk a környei ügy, annak különböző részletei és vonatkozásai. Dr. Etter jól ismerte a környei ügy minden mozzanatát, az igazgatónő és a vele együtt lakó Molnár Ilona kartársnője illegális általános iskolai bizonyítványügyeit, anyagi visszaéléseit, a fegyelmi eljárás során elhangzott tanúvallomásokat, a pártapparátus védelmi tevékenységét, amellyel igyekeztek politikai síkra terelni az egész kérdést. A fegyelmi eljárás során azonban a tárgyi bizonyítékok és a terhelő