Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

így például egy alkalommal bejött hozzá egy kartárs, aki köztudomásúan inkább csak mozgalmi síkon tevékenykedett, az iskola oktató-nevelő munkájában kevésbé. Az illető a beszélgetésnek mindjárt az elején közölte, hogy néhány dologra szeretné felhívni a főigazgatóság figyelmét, beleértve egy-két pedagógus reakciós megnyilatkozását. Azt is hozzáfűzte, hogy a közlései bizalmas jellegűek, és ha az elmondottakból kifolyólag valamilyen intézkedésre kerül sor, kérte, hogy ő maradjon háttérben, az ő nevét ne árulják el. Kneif Tibor megkérdezte, hogy kiről, vagy kikről van szó, aztán vagy 3-4 percig hallgatta az illető mondanivalóját holmi ellenséges politikai megnyilatkozásokról, az illetők káros pedagógiai ballépéseiről, majd megállította őt, és a következőket mondta neki: - Kedves A. L. kartárs, mindezt, amit elmondott és ami még hozzátartozik, a jövő hét csütörtökén délelőtt 10 órakor az illetők jelenlétében el fogja szemtől szembe mondani. Egyidejűleg majd Besey László csoportvezető mindent jegyzőkönyvbe vesz, hogy a szükséges intézkedéseket megtehessük. Ahogy aztán Kneif Tibor engem informált, A. L.-t Kneif Tibor szavai nagyon meglepték, és úgy védekezett, hogy ő csak a tisztánlátás szempontjából kívánta tájékoztatni a hivatalt. Kneif Tibor A. L. eljárását állítólag jellemtelen cselekedetnek nyilvánította, és azzal bocsátotta őt el, hogy szolgáljon neki ez az eset tanulságul, nehogy eszébe jusson valaha is a kartársai ellen inkognitóban furkálódni. Később azonban sikerült neki bizonyos helyeken érdemeket szereznie ahhoz, hogy magasabb bizalmi funkcióba kerüljön, 1956 után - állítólag Moharos István segítségével - a Művelődésügyi Minisztériumba kapott kinevezést. Moharos ellen még 1956 októberét megelőzően a Komárom Megyei Tanácsnál fegyelmi eljárás volt folyamatban. Ezt csak úgy szüntették meg - mondta nekem Dr. Horváth J. elnökhelyettes - hogy lemondott az állásáról, de nemsokára kikötött a Művelődésügyi Minisztériumban. Moharos a Megyei Tanács népművelési osztályának volt a vezetője. Moharos István lett 1956 után a Művelődésügyi Minisztériumban három megye, köztük Komárom megye instruktora. Azt mesélték róla, akik régebbről ismerték, hogy már 1945 előtt is kitűnő alkalmazkodóképességgel rendelkezett, de szélső jobboldali irányban. Jómagam főleg a szélsőséges és mindig valakit támadó felszólalásaira emlékszem. Esztergomban közismert és mindenki által tisztelt személyiség volt Mártsa Alajos, a Babits Könyvtár igazgatója, egykoron Babits jó barátja. Autodidaktaként széles körű műveltségre tett szert, állandó és szívélyes kapcsolatot tartott fenn a nyugatosokkal és a népi írókkal. Esztergomban ma utca van róla elnevezve, Esztergom díszpolgára volt. Amíg élt, Moharos István nem győzte öt állandóan támadni. Főleg pedig azért, mert Mártsa Alajos a Babits Könyvtár keretén belül szakköröket létesített, amelyekben esztergomi haladóbb gondolkodású polgárok is tevékenykedtek. Moharos a felszólalásaiban egyszerűen burzsoá szemétnek titulálta őket. Hasonló jelzőkkel illette a magyar népi irányzatú írókat, Illyés Gyulát és a többieket. Amikor Nagy Imre lett a Minisztertanács elnöke 1953-ban, a Megyei Pártbizottság értekezletén kitörő ujjongással üdvözölte Nagy Imre kormányprogramját. 1955-ben viszont ugyancsak ezen a helyen az osztályvezetők értekezletén füt-fát összehordott Nagy Imrére, nem győzte őt átkozni, hogy mennyi kárt okozott a pártnak, az országnak, a munkásmozgalomnak. Megyén belül az előzőekben említett bizonyos elemek tevékenysége folytán és a különböző tahácsi és társadalmi szervezetek illetéktelen beavatkozásai következtében