Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

mutattak a párt agit. prop, osztályának az utóbbi időben erősen megnövekedett agresszív fellépései az oktatási osztállyal szemben. Valószínűnek látszott, hogy N. L. - mérlegelve saját pozíciójának, ill. felelősségének a kérdését - a fentiek hatására fordult beadványával a Megyei Pártbizottsághoz. Ugyanis ott hangzottak el, mégpedig az agit. prop, osztály részéről a tanügyigazgatással szemben eléggé súlyos politikai jellegű kifogások. Akkortájt pedig az volt az úzus, hogy a tanácsi szakosztályokon a személyügyi előadóknak volt a legnagyobb a politikai felelőssége. Nekem N. L. beadványát azzal indokolta, hogy ő mint a párt tagja és mint sz. ü. előadó kérte a Megyei Pártbizottság segítségét a megyei oktatási apparátus támogatásához az ott felmerült pártpolitikai hiányosságok megszüntetése, javítása érdekében. Beadványa - úgymond - javító célzattal kimondottan erre irányult, nem pedig vezetésem ellen. A beadvány anyagát - a velem történt közlése szerint Moharos Józsefné, a Pedagógusok Szakszervezete Komárom Megyei Bizottságának titkára is ismerte. Egyébként a beadványnak akkor nem volt foganatja, a megyei párt v. b. elfogadta az agit. prop, osztály határozati javaslatát N. L. és még hét funkcióban levő pedagógus leváltására. Az én leváltásomra viszont csak a következő évben, a magyar forradalom felszámolása során került sor 1956. december 31-én. N. L. 1956. november 4-e után belépett az MSZMP tatabányai pedagógusok szervezetébe. Ennek vezetősége - tagjai között Steiner Tibor körébe tartozó néhány olyan pedagógussal, mint az erősen feltörekvő, eszközeiben nem válogató Molnár Ilona - még a sajtóban is mint ellenségről nyilatkozott rólam, és szembeszállt az Oktatási Minisztérium velem kapcsolatban tanúsított pozitív állásfoglalásával. Ez utóbbit Horváth Géza írta alá, aki előzőleg a megyei oktatási osztály ideológiai előadója volt. Jól felmérve az akkori hatalmi erőviszonyokat, ilyen is hozzájárulhatott, és hozzá is járult- ha nem is éppen elvi alapon - egy jelentősebb városi tanácselnöki funkció elnyeréséhez. Tatabánya város tanácselnöke lett, Molnár Ilona pedig az Árpád Gimnázium igazgatója. A Minisztérium nem azonosult az említett csoportnak velem kapcsolatos állásfoglalásával. Ugyanis dr. Jóború Magda miniszterhelyettesnek a Köznevelésben személyemre vonatkozó, pozitív állásfoglalását a Minisztérium részéről vizsgálat előzte meg. A komáromi járás igazgatói a leváltásom után, ez ellen való tiltakozásuk jeléül védelmem érdekében valamennyiük aláírásával beadvánnyal fordultak a Minisztériumhoz, és kérték törvénytelen elbocsátásom kivizsgálását, ennek eredményeként a megyei osztályvezetői funkcióba való visszahelyezésemet. írásos tiltakozást kívánt eljuttatni a Minisztériumhoz a tatai és a dorogi járás igazgatói értekezlete is, ezt azonban az értekezleten jelen lévő megyei kiküldött megakadályozta. A Minisztériumnak a Köznevelésben megjelent nyilatkozta egy átfogó, több napra kiterjedő, részletes kivizsgálás eredményeként jelent meg a Komárom megyébe kiküldött 4 tagú bizottság jelentése alapján. A későbbiek során értesültem róla, hogy a bizottságnak kb. tíz oldalnyi terjedelmű jelentését Várhelyi István, a bizottság vezetője terjesztette a Minisztérium vezetősége elé. Valószínűnek tartom, hogy dr. Mátai Tibor, Komárom megye főügyésze többek között a Minisztériumnak fent vázolt, velem kapcsolatos állásfoglalását is figyelembe vette, midőn 1957. augusztus 31-én kelt határozatával a megyei munkástanács tagjai ellen lefolytatott 6 hetes rendőri nyomozati eljárás és fogva tartás után ellenem a további eljárást kellően átgondoltan szűntette meg.