Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

terjedelmét tekintve akkor milyen nagy lehetett, most azonban hatalmas kiterjedésű, sok ezer fogoly befogadására alkalmas. Hatalmas barakkjai kétoldalt háromszintes priccsekkel vannak ellátva. Középen ugyancsak van két sor prices, ahol a foglyok egymásnak fejjel fekszenek. A középső és a kétoldalt lévő priccsek között olyan másfél méternyi széles folyosó van kihagyva közlekedés céljaira. Szám szerint 18-20 ilyen hatalmas barakk van a tábor területén. A tábor közepén nagy üres térségben jókora színpad van felállítva. Ezen kívül van még néhány kisebb épület, konyha, fürdő és fertőtlenítő, az egészségügyi ellátás, az őrség épülete, a raktárak stb. Április 10. körül érkeztünk meg Foc§aniba. Örültünk neki, hogy már végre a hosszú és kényelmetlen utazás után elhagyhatjuk a vagonjainkat, ugyanakkor felmerült bennünk a gondolat, vajon milyen lesz a további sorsunk. Amidőn a kapun beeresztettek, az első az volt, hogy mindnyájunkat megmotoztak, és ami a motozáskor megtetszett az oroszoknak, azt kényük-kedvük szerint elkobozták tőlünk. A motozást a foglyok egyszerűen zabrának nevezték a "zabraty" (elvenni, elkobozni) orosz szóalak megrövidítésével. Ilyen motozáson már Ipolykiskeszin, Vácott meg Jászberényben is túlestünk, de ennyire aprólékosan, mint itt, még sehol nem motoztak meg. Az oroszok változatlanul nagyon buktak az órákra egyéb értéktárgyakra, tárcákra, pénzre, gyűrűkre. Ám bármennyire is megzabráltak minket, még mindig rengetek értéket sikerült a foglyoknak elrejteni és megmenteni. Ezt én különösen Úszmanyban tapasztaltam, jó néhány fogolynak volt még ott is Napóleon aranya, órája, gyűrűje. Voltak olyanok, akik zabra közben az aranyat, briliánsgyűrűt, vagy egyéb ilyesfélét a szájukba rejtették. Beszéltem egyszer Úszmanyban egy olyan némettel, aki a gyémánt- és briliánsköveit egy 5 cm-nyi üvegcsében a végbelében csempészte át a zabrák alkalmával. Akkor mondta el, hogy hogyan csinálta, amikor az utolsó kis gyémántkövén kenyeret meg rubelt vásárolt. Ez a német főhadnagy feltehetőleg Budapesten dézsmálta meg valamelyik ékszerüzletet, mert - ahogy mondta - ott esett fogságba a kitörési kísérlet során. Egyébként elég sok értéket mentettek át a zabrákon a törzstisztek. Érdekes, hogy azokat az oroszok általában nem nagyon motozták meg. A motozás után fürdés, fertőtlenítés és szőrtelenítés következett. A hajunkat lenyírták, mindenünket leborotváltak, csak a törzstisztek haját hagyták meg. A fürdés abból állott, hogy mindenki meríthetett a fakádból olyan négy liternyi meleg vizet, ezt egy lavórfélében a csapról némi hidegvízzel vegyítette, és készen volt a fürdővíz. Fürdés után kaptunk tiszta fehérneműt. Őszintén szólva jólesett ez a fürdés és a tiszta fehérnemű az utazás közbeni egy-két nagyon hevenyészett mosakodás után. A tisztálkodásra, gyakori fertőtlenítésre nagyon ügyeltek az oroszok, mert féltek az esetleges járványoktól, fertőző betegségektől. Amikor mindezen túlestünk, következett az elhelyezésünk. Minket, a három felvidékit, Kozma Lászlót, Bakó Imrét és engem a kaputól balra eső egyik nagy barakkban, az úgynevezett csehszlovák tiszti csoportban helyeztek el. Ennek a csoportnak a parancsnoka egy Laco Vercinsky nevű szlovák hadseregbeli alhadnagy volt, a többi mind felvidéki magyar származású magyar hadseregbeli tiszt. Többségüknek magyar hangzású neve volt, mint például Bánky, Gaál, Kardhordó, Kertész, Kenderesi, Néveri stb., de minthogy felvidékiek voltak, szlovákoknak voltak elkönyvelve. A pontos létszámunkra már nem emlékszem, közel negyvenen voltunk. Csoportunk a bejárathoz viszonyítva a baloldali háromszintű priccsek legszélső szakaszán volt elhelyezve. Ebben a barakkban velünk együtt kb. 450 tiszt volt elszállásolva, mindnyájan magyarok. Velünk szemben középen voltak a törzstisztek. A német tisztek egy másik barakkban kaptak helyet.