Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

elvittek fertőtleníteni és megfürödni. Ott kaptam aztán tiszta alsóneműt, és visszakaptam a fertőtlenített, tetvektől mentesített ruhámat. így pecsételődött meg akkor a sorsom, így lett a német megszállás, a nyilas uralom intézkedései ellen tevékenykedő, ezzel az életét is kockáztató, az üldözöttek védelmét szolgáló, és a honvédségi beosztását elhagyó magyar királyi zászlós úrból szovjet hadifogoly. Keleties fondorlatok, magyar hiszékenység Érdemes - ha csak röviden is - végigtekinteni és értékelni azokat a módozatokat, csalafinta, ravasz eljárásokat, azon belül a "felszabadítók" gondolkodásának azokat a tényezőit, amelyekkel spontánul vagy tervezetten az ő cselekvőképességük és a mi hiszékenységünk áldozataivá tudtak minket tenni. Gondoljunk csak vissza a legutolsó, hosszú kilométereken át roppant szimpatikusnak tűnő őrünkre, milyen csalafinta, furfangos módon, játszi könnyedséggel egymaga besétáltatott ötünket a szögesdrótok mögé. Mesterien alkalmazta a keleti - ahogy már szó esett erről az elején gondolkodás- és cselekvésmód taktikai lépéseit, amelyek számunkra nagyon idegenek voltak. Itt, Ipolykiskeszin a gyűjtőtáboron belül szabad mozgási lehetőségünk volt. Jöttünkmentünk, beszélgettünk a legénységi állománybeliekkel, kit honnét hoztak ide, milyen körülmények között, stb. Még sakkjátékunk is volt, ezzel is lehetett az időt tölteni. Sokat heverésztünk, a kosztunk is feljavult, összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint az előző helyeken. A Dolovai Ricsi állandóan jött-ment, hozta-vitte a híreket. Talált a legénységi állományúak között egy Ipoly melléki embert, aki spiritiszta volt. Azt esténként áthívta hozzánk szeánszok tartására. Majd minden nap ment a szellemidézés. A szobánkban az egy ágyon és két összetákolt szalmazsákos heverőn kívül volt még egy kisebb méretű asztal meg három tonett szék. Rendszerint az egyik tonett széket, ritkábban az asztalt ülték körül hárman-négyen. Kezüket a szék ülőkéjére helyezték úgy, hogy az ujjaik széttártan érintsék kölcsönösen egymást, és így fogták körbe a szék ülőkéjét. Pár percnyi csend után a szeánszot vezető "mester" megszólalt: - Ha van itt szellem, jelentkezzék! Ezt kétszer-háromszor megismételte, majd hozzátette: - Ha van, koppants egyet a szék lábával! Amennyiben ez a koppantás bekövetkezett, mégpedig úgy, hogy a szék kissé oldalra dőlve felemelkedett, utána pedig visszaesve a padlóra koppant, következtek a különböző kérdések. Ezekre a szellem mindig koppantásokkal válaszolt. Például igenlő válasz esetében egyet, nemleges válasz esetében kettőt kellett koppantania. Persze a legtöbb kérdés akörül hangzott el, hogy mikor lesz vége a háborúnak, meddig leszünk hadifogságban, Magyarországon maradunk-e, vagy kivisznek a Szovjetunióba, stb. Egy-egy este több szellemet is megidézett a szeánsz vezetője, részben magyarokat, részben külföldieket. Vagy például különböző korokban élt emberekét (jelen- közép- és ókoriakét). Igen sok kérdést tettek fel a résztvevők a családjaikra, családtagjaikra vonatkozóan. Előfordult, hogy a különböző szellemek az azonos kérdésekre megegyezően vagy hasonlóan válaszoltak, de legtöbb esetben a válaszok különböztek egymástól. Ezt a szeánsz vezetője azzal indokolta, hogy ugyanúgy, mint az élők között, a szellemek között is vannak igazak és hamisak. Nem célom, hogy a spiritizmusról pozitív vagy negatív értelemben nyilatkozzam. Egy tény azonban, hogy ezek a szeánszok is bizonyos értelemben és mértékben