Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

hogy kivételt képeznek azok a munkaszolgálatosok, akik valamely semleges állam útlevelével, vagy menlevelével rendelkeznek, és ezeket át kell adni Budapesten az Aréna úti Idegen Állampolgárokat Gyűjtő Zászlóaljnak. Ezt a lehetőséget megragadva, október utolsó napjaiban Dr. Náthán Sándornak hozzájárulásommal sikerült bejutnia a Vadász utcában lévő svájci követségre. Neki ugyanis ott akkor már kiépített kapcsolatai voltak. Ezt megelőzőleg a századparancsnok tudta nélkül a szobámban megbeszélésre ültünk össze, ahol a századot Dr. Náthán Sándor, Szekulesz László és Török György képviselték. Itt megbeszéltük a sürgős teendőket arra vonatkozóan, hogy a század a menlevelek birtokában mielőbb védelem alá kerüljön, ne kelljen elvinni Mosonmagyaróvárra és átadni a németeknek. Dr. Náthán elvitte magával a század névsorát, és másnap már az egész század minden tagja névre szóló menlevelet kapott. Nekem az volt a feladatom, hogy a névre szóló menlevelek birtokában a századparancsnokot bírjam rá, adja át a századot az Idegen Állampolgárokat Gyűjtő Zászlóaljnak. A századparancsnok kijelentette, hogy ő ezeket a menleveleket nem veszi figyelembe, nem eredetiek, hanem hamisak. Késő éjszakáig tartott a vitatkozásunk, pedig azzal is érveltem, hogy előzetes érdeklődésemre kapott válasz szerint a menleveleknek a birtokában az Aréna úton átveszik a századot, nyugodtan vihetjük oda. Ám a századparancsnoknak nem volt elég cselekvési bátorsága a dolgok kivitelezéséhez. Minden abból adódott, hogy a századparancsnok nem látott tovább az orránál. Ilyenné nevelte őt az a rendszer, amelyben élt és amelynek egyik lényeges vonatkozása volt a felettesek parancsainak feltétel nélküli teljesítése. Az, hogy az adott parancs bizonyos más irányú cselekvésre is lehetőséget ad, D. Bélát nem érdekelte, kivéve, ha ennek megragadása saját haszonnal is kecsegtetett. A vitatkozásunk során azt is megemlítette a századparancsnok, hogy számít a főhadnagyi kinevezésére, hibás intézkedés esetén viszont erről szó sem lehet, mi több, felelősségre vonják őt. Én viszont megpendítettem, hogy ha nem cselekszünk okosan, az ilyesféle majd a vesztett háború után fog bekövetkezni, a századdal való elszámoltatás során. Végre a sokoldalú érvelésemet fontolóra vette, és azt a tényt, hogy a szovjet csapatok már Szajolon vannak. így aztán hozzájárult ahhoz, hogy az indulásra előírt napon, november elsején átadjuk a századot az Aréna úti Idegen Állampolgárokat Gyűjtő Zászlóaljnak. Nem volnék igazságos, ha nem írnék arról, hogy a századparancsnok nem szimpatizált a nyilasokkal, a németekkel, csak hát semmiféle határozottságot nem mutatott fel ellenük. Egyszerűen arról volt szó, hogy a politikától távol tartotta magát, a helyzet és az események megítélését és a perspektívákat illetően abszolút rövidlátónak bizonyult. A századot többször rám bízta, mert gyakran hazautazott, bennem ennek ellenére nemigen bízott meg, amit az is bizonyít, hogy távollétemben egy alkalommal a keretlegénység előtt kommunistának titulált. Ez különben abban az időben eléggé divatos volt a felvidéki értelmiséget egyszerűen kommunistákká, vagy a kommunizmus által megfertőzött elemekké nyilvánítani. Megvolt tehát végül a hozzájárulás ahhoz, hogy a század védelem alá kerül. Cselekvéseim elismeréséül kaptam is a század nevében Szekulesz László, Dr. Náthán Sándor és Török György által aláírt igen szép levelet, amelyben szó esik a század érdekében tett szolgálataimról, megemlítve a nehéz, olykor már igen veszélyes helyzetekben való "manőverezéseimet". A levél a megszólítás után az egész század nevében köszönetet tartalmaz a századdal szembeni "emberséges és szeretetteljes" magatartásomért, majd rátér annak megjelölésére, miben állott ez a magatartás. A levél keltezése: 1944. október