Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

- Őrnagy úr! Nem szégyenli magát, hogy miközben a magyar honvéd a vérét ontja a keleti hadszíntéren, ön itt rangjához méltatlanul őrmester módra arra vadászik, hogy az ön rangján aluliak közül ki hogyan tiszteleg. Ha vadászni van kedve, tessék kimenni a hadszíntérre vadászni, ahol azonban vissza is lőnek. Az őrnagynak elborult az agya. Feltehetőleg ilyen pimasz - és ahogy ezt még ragozta is -, ilyen meg olyan arcátlan és goromba alantassal még soha nem találkozott. De mikor körülnézett és észrevette a jövő-menő, meg-megálló embereket, jóval mérsékeltebb hangon beinvitált egy közeli kapualjba. Ott aztán még folytatta a kioktatásomat, és megígérte, hogy ennek az én minősíthetetlen magatartásomnak súlyos következményei lesznek. Én erre csak annyit mondtam, hogy állok elébe. Aztán igazoltatott, aminek nem álltam ellent. Mikor megtudta, hogy felvidéki vagyok, rögtön megjegyezte: - Persze, felvidéki és kommunista, de a csillaga most repül. Leléphet! Le is léptem, de most már aztán valóban laza tisztelgés után hátat fordítottam az őrnagy úrnak, faképnél hagytam őt. Másnap Kiskörösön jelentettem az esetet Bednar századparancsnoknak és kihallgatást kértem Guba századostól, a zászlóalj parancsnokától. Részletesen elmondtam mi történt, hogy történt. Beismertem, hogy az őrnagy kicsinyes eljárása ellenére helytelen volt részemről annak a leírt módon történt kioktatása. Kértem a zlj. parancsnokát, hogy amennyiben a beígért felelősségre vonás valóban beindul ellenem, legyen a segítségemre. Ez aztán így is történt. Az őrnagy feljelentést tett ellenem, hogy Kalocsán (megnevezte a pontos dátumot) a főutcán az én kirívó magatartásomra lett figyelmes. Ezért magához szólított, és figyelmeztetett a honvéd egyenruha viselésével járó kötelezettségeimre. Én ezt a figyelmeztetést durván visszautasítottam, személyében megsértettem őt, és a magyar kir. tisztikarra is dehonesztáló kijelentést tettem. Igazoltatásom után tiszteletadás nélkül, hátat fordítva faképnél hagytam őt. Nagyjából ez állott az őrnagynak ellenem tett feljelentésében, amit állítólag részben írásos tanúvallomással is alátámasztott. Ennek alapján kérte az őrnagy a lehető legszigorúbb megbüntetésemet, személyét illetően pedig elégtételt követelt. Mindezt én rövidesen a zlj. írnokától tudtam meg és azt is, hogy a zlj. parancsnoka a büntetésem kiszabásánál figyelembe vette az eddigi katonai szolgálatom alatt tanúsított példamutató magatartásomat. A büntetésem pedig egyelőre 14 napi szobafogság volt, az őrnagytól pedig írásban bocsánatot kellett volna kérnem. A magy. kir. tisztikarra vonatkozó dehonesztáló kijelentésre vonatkozólag - állítólag - az volt a válasz, hogy ez további kivizsgálást igényel, mert a feljelentés nem tartalmaz erre vonatkozóan semmiféle konkrét adatot. A büntetésem végrehajtására azonban nem került sor, mert annak kiszabása után a zászlóaljunkat Zomborba helyezték át, ott pedig a századunknak mind a négy tartalékos szakaszparancsnokát öt nap múlva leszerelték, így engem is. Utána még egy ideig vártam, hogy az eljárás majd folytatódik ellenem, de ez nem következett be. Ezt annak tudtam be, hogy állítólag ez az őrnagy közismert volt Kalocsán és a környéken az ilyesféle kicsinyes eljárásairól. Ezért aztán nemigen vették őt túl komolyan. Alosztályparancsnoki tanfolyam Pákozdon Még ugyanebben az évben, 1943. augusztus elején Székesfehérvárra hívtak be, onnét pedig Pákozdra helyeztek ki, alosztályparancsnoki tanfolyamra. A tanfolyam parancsnoka Sárkány alezredes volt. A falu házainak melléképületeiben helyeztek minket el. Ennek okát Sárkány alezredes mindjárt az első napon megmagyarázta.