Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

kellett csinálnom, a rengeteg "feküdj"-töl és egyéb őrmesteri csemegéktől folyton lógott a nyelvem. így ment ez egy egész hétig, amikor is az egyik napon Somogyi szds. kilovagolt a gyakorlótérre. Dobor későn vette észre a századparancsnokot, az viszont meglátta, hogy engem az őrvezető éppen keményen vagdos a földhöz, csináltatja velem a fekvőtámaszokat. Dobor későn fújt a sípjába, akkorra Somogyi szds. már közvetlen közelébe ért, és leszállt a lováról. Meghallgatta Dobor jelentését, tovább-ot vezényelt, engem magához szólított, és leült velem a Rinya-patak hídjának a karfájára. - Mondd el, mi történik itt veled - szól hozzám Somogyi szds. Én aztán kipakoltam neki, hogy miként folyik az én "átképzésem". Persze, leszidott, hogy miért nem jelentettem ezt neki mindjárt az első napokban. Utána odarendelte Dobort. A következőkkel kezdte a kioktatását: - Dobor, hogy végzi maga a zászlós úr átképzését? Neki rövidesen tiszti vizsgát kell tennie, és maguk még ott tartanak, hogy a földhöz vagdossák meg körülfutkoztatják vele az erdőt? Bevonulás után jelentkezik nálam, és majd Ferenczy hadnagy úr megmagyarázza magának, mit tartalmaz egy tiszti átképzés. Végeztem - fejezte be a százados. Velem aztán még jó ideig elbeszélgetett. Persze Somogyi századosnak nem volt egészen igaza. Hogy Dobor hogyan és mint irányítsa az én átképzésemet, azt már eleve az elején meg kellett volna vele beszélni. Meg aztán engem nem Doborhoz kellett volna beosztani, hanem a század valamelyik tisztjéhez, vagy a tiszti vizsgára készülő karpaszományosok egyikéhez az átképzésem elméleti és gyakorlati vonatkozásainak megismertetése végett. Dobor a kioktatás után némileg megint elbizonytalanodott attól, hogy a századparancsnok engem előtte zászlós úrnak titulált. Mióta beosztottak hozzá, karpaszományos honvédnak szólított. Most aztán pár napig egyszerűen nem szólított meg sehogyan. Végül én oldottam meg a kérdést, mondtam neki, hogy szólítson továbbra is karp. honvédnak. A századparancsnok beavatkozása után rohamosan javult a helyzetem. Néhány nap eltelte után már rajparancsnoki, majd szakaszparancsnoki funkciók ellátására is beosztottak. Azért Dobor, amikor csak lehetett, oda-odapörkölt nekem. Érezhetően fájt neki a kioktatás. Legtöbbször egy-két elejtett szavával, mondatával a "csehek által megfertőzött felvidékiek" gúnyolásával csipkelődött. Én sem maradtam azért adósa. Somogyi századoson keresztül kapott egyszer-kétszer az orrára. Egy kis közjáték Budapesten az átképzésem során 1939. szeptember 1 -ét írtuk. Kezdtek már az erdők valamennyire színesedni. Szép napsütéses idő volt. Egy ritkás lombos erdőben végeztünk kisebb méretű harci gyakorlatot, amelynek végén lehevertünk az egyik tisztáson. Odaérkezett a lovával a századparancsnokunk, Somogyi István szds., aki eléggé aggodalmas szavakkal közölte velünk, hogy Hitler hadüzenet nélkül megtámadta Lengyelországot. Kitört a háború. Amikor aztán bevonultunk a laktanyába, mindenki az eshetőségeket latolgatta. Általában valamiféle rossz érzés futott végig az embereken. Mindjárt bizonyos intézkedések is történtek, a zászlóaljparancsnok például azonnal letiltott mindenféle eltávozást, szabadságolást, a szabadságon lévőket visszahívták az alakulathoz, stb. Én pedig éppen arra készültem, hogy kérek három napi eltávozást. Lassan-lassan már leánykérésre készülődtem. Leendő menyasszonyommal leleveleztem, hogy szeptember első napjaiban találkozunk Budapesten az őszi vásáron, körülnézünk főleg bútorok tekintetében. Ezért hát nem haboztam, külön