Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

lát el a szakasz, ezeket hogyan irányítja a szakasz parancsnoka, milyen parancsokat ad ki, azokat hogyan hajtják végre a szakaszhoz beosztott altisztek stb. Nem voltam Dobornak alárendelve, csak úgy félig-meddig mellérendelve mindenféle hatáskör nélkül. Dobor meg nemigen tudott velem mit kezdeni, nem tudta, hogyan viselkedjék velem szemben. Nekem magasabb volt a rendfokozatom, ehhez próbált alkalmazkodni. Ezért se nem ismertette velem a szakasz feladatait, se nem magyarázott bármit is, csak úgy tengtem-lengtem mellette. Ha meg én kérdeztem tőle valamit, ő válaszul alázatosan jelentett nekem. Talán az is baj volt, hogy én igyekeztem mindig a közelében lenni, hogy lássam, mit csinál, hogy vezényli a szakasz feladatait, milyen azok végrehajtása. Bevonulás után Somogyi szds. magához hívatott és érdeklődött a tapasztaltaim felől. Őszintén megmondtam neki, hogy Dobornak láthatólag bizonyos kisebbségi érzései vannak velem kapcsolatban, és zavarja őt az én jelenlétem, az ebből fakadó idegességét meg kapkodását a legénységgel szembeni gorombáskodással igyekszik levezetni. Somogyi százados azt a tanácsot adta nekem, hogy én ebből ne csináljak magamnak gondot, nem kell nekem folyton Dobor mellett baktatnom, válasszak ki magamnak egy megfelelő helyet, ahonnét átlátom a szakasz gyakorlatozását, üljek ott le, és onnét figyeljem a történteket. Többre most nincs szükség. így ment ez aztán még két napig. Mindez persze elég unalmas volt számomra, de a Dobornál érezhető bizonyos feszültségek mérséklésére jobb megoldás volt, mint a körülötte való sürgésem-forgásom, tevékenységének állandó figyelése. Gyalogsági alapkiképzés Mire a harmadik napi "gyakorlatozás" után bevonultunk, már ott volt a parancs Kaposvárról, hogy először gyalogsági alapkiképzésen kell részt vennem {vigyázz, pihenj, jobbra át, balra át, hátra arc, feküdj, föl, puskával tisztelegj, stb.), csak utána következhet a nehézfegyver századnál való átképzésem. Ez nem jelenti a rendfokozatom elvesztését, de annak használata csak a megfelelő rendfokozatok fokozatos megszerzése útján válik majd lehetővé, kiindulva a karpaszományos honvéd státusából (karp. tizedes, karp. hadapród őrmester, zászlós). Fonák helyzet alakult ki. A következő napon már így alakult az átképzésem: alapkiképzésre meghagytak Dobor szakaszában, a tiszti étkezde helyett a továbbiakban a legénységi konyháról étkeztem, szálláson megmaradtam a karpaszományosoknál. A tisztek közül többen megbánták, hogy idő előtt letegeződtek velem, az érdeklődésük, kellemes beszélgetéseink helyett vagy nem vettek észre, vagy igyekeztek elhúzni mellettem. Ha mégis valami oknál fogva szóltak hozzám, az csak a szigorú magázás kereteiben történhetett. Hogy alakult a helyzetem Dobornál? Nem volt többé "alázatosan jelentem". Azaz hogy volt, de fordítva. Tetszett nekem vagy sem, ez volt az első, amit Dobor nagyon gondosan igyekezett velem begyakoroltatni, naponta különböző jelentés- és jelentkezési formákat, az alapkiképzés mozzanatait sűrűn alkalmazva az"alázatosan" kifejezést. A gyakorlótéren Dobor egy cigány származású őrvezetőre bízott azzal a paranccsal, hogy mindent a legkeményebben kell végrehajtani a "magyar katonai erényeknek megfelelően". Ezt a saját fülem hallatára így mondta és hozzátette, hogy ki kell belőlem verni minden lazaságot, amit az úgynevezett demokratikus, alapjában a gyűlölt cseh kommunista hadseregben a felvidéki magyar katonákba is belésulykoltak. Az őrvezető ezt szó szerint így csinálta velem, nem is tagadta előttem, hogy mielőbb szeretne tizedes lenni. Nem részletezem, sok volna elmondani, mi mindent