Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

A rendőrségi, majd a vádhatóságok a szabadságolást továbbra is elbocsátásnak minősítették, és ez leginkább Dr. Horváth József ítéletét súlyosbította. A győri állítólagos ellenforradalmi kormánnyal való együttműködésemet illetően elmondtam, hogy ilyen kormányról nem is volt tudomásom, csak Dunántúli Nemzeti Tanácsról. Dr. Horváth Józseffel Győrbe történt egyetlen utazásunk célját én közellátási természetűnek neveztem (élelmezés). Igaz, hogy szerettünk volna találkozni Szigethy Attilával is, a Dunántúli Nemzeti Tanács elnökével, és megismerni az ő álláspontjukat a helyzet megítélését illetően, de ezt én a rendőrségen nem említettem meg. A közigazgatással kapcsolatban kifejtettem, hogy az általunk kiadott körlevél, amelyben én is érdekelt voltam, nem a közigazgatás átszervezését szolgálta, hanem az adott helyzetben valamiféle útmutatást a városok, községek számára a közigazgatáshoz, a közellátáshoz, az iskolai oktatás beindításához. Azt én a leghatározottabban állítottam, hogy Dr. Horváth Józsefnek az volt állandóan a törekvése, hogy biztosítsuk a rend fenntartását, de csakis békés eszközökkel, senkit ne érjen jogtalan sérelem. Ennek a körlevélnek a kiadása is ezt a célt szolgálta. Az ellenforradalmi és fasiszta beállítottságú pedagógusok támogatását és a kommunista pedagógusok üldözését illetően - Vértes Gusztávot, Pruzsinszky sógorát kivéve - a nyomozótisztem semmiféle más konkrét esettel nem vádolt. Steiner Tibor igen célratörő és Hevesi János hebehurgya vallomásaiban nem volt semmiféle konkrét, bűncselekményt bizonyító vád. Azt a feltételezését, hogy én Vértest - aki állítólag tudott az én felvidéki reakciós, szélsőséges nacionalista múltamról - azért neveztem ki Hantára igazgatónak, mert Vértes cinkostársa voltam, és nem akartam, hogy eláruljon, eleve légből kapott rosszindulatú beállításnak neveztem. Vértest én csak 1949 után ismertem meg, amikor a "Kiváló munkás" kitüntetést kapta meg Esztergomban. Vértessel kapcsolatban Túri Kiss hadnagynak nem is volt, mert nem is lehetett ellenem semmiféle bizonyítéka. Túri Kiss hadnagynak az a törekvése, hogy kommunisták halállistájának összeállításában való részvételemet akarta velem elismertetni, egyenesen felháborított. Ebben a kérdésben Túri Kiss nagyon makacs álláspontot képviselt hozzáteszem - minden alap és a legparányibb bizonyíték nélkül. Szívósan küzdött azért, hogy valamilyen nyomra akadjon. Tudomásom szerint az egész megyében ilyen lista sehol nem készült, legfeljebb csak féltek tőle olyanok, akiknek már sok vaj volt a fejükön, hogy ilyesfélére előbb-utóbb sor kerülhet. Találkozás Gáli Tamás századossal Egy alkalommal bejött a kihallgatásomra Gáli Tamás r. nyomozó szds, aki az én letartóztatásomat aláírta. Nem ismertem öt, és nem is álltam fel a székemről, amikor bejött. Kioktatott, hogy ha ő bejön ide, én megfelelő tiszteletadással tartozom neki. Mit csinálhattam? Némán tudomásul vettem. Egy másik alkalommal akkor volt alkalmam Gáli századost látni, amikor engem Dr. Klébert Márton ügyében kihallgattak. Őt ugyanis a Tatabányai Forradalmi Munkás- és Katonatanács a mi felügyeletünkkel bízta meg, és egyik nap eljött hozzánk egy rövid időre. A Rendőr-főkapitányságon azt a kérdést kellett tisztázni, hogy Dr. Klébert milyen intézkedéseket tett a Megyei Tanácsnál. Ennél a kihallgatásnál Dr. Klébert is jelen volt. Közben bejött a szobába Gáli Tamás százados és odaszólt Klébert Mártonnak: - No, hogy van Marci, hogy érzi itt magát?