Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

mi volt a tulajdonképpeni oka az én elbocsátásomnak, és fel is vetettem neki ezt a kérdést. Schiller István azt felelte, hogy ő mindig elégedett volt az én tevékenységemmel, hiszen ezt tapasztalhattam a többszöri megjutalmazásom során. "Kár azonban, hogy az ellenforradalom idején te nem vigyáztál magadra és az ellenforradalom érdekeit szolgáltad." Annyit még hozzáfűzött, hogy őneki ezzel kapcsolatban nincsenek személyes tapasztalatai, mert nem is volt itt, a Munkástanács távozásra kényszerítette őt, de Havasi Ferenc a Megyei Pártbizottság titkára úgy informálta őket, hogy én "nagyon is benne voltam a dolgokban". Végezetül azzal búcsúzott, hogy a továbbiakban legyek okosabb, és ha segítségre lesz szükségem, nyugodtan fordulhatok hozzájuk, hisz erre még sor kerülhet. Nárai végig hallgatott, tartózkodó volt, de aztán az elnök után ő is kezet nyújtott. Néhai Sinka László, az esztergomi Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója tagja volt az esztergomi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának. Ö mesélte nekem, hogy Schiller István már az én elbocsátásom után Esztergomban a Városi Tanács VB ülésén szerencsés dolognak nevezte azt a körülményt, hogy "volt nekünk egy Beseynk, aki mérsékelni tudta az irányzatot", és így a Megyei Tanácsnál nagyobb bajok nem fordultak elő. Ezt követően viszont 1957. március 30-án Schiller István a Komárom Megyei Tanács ülésén a beszámolójában a következőket mondta: - Dr. Horváth József elnökhelyettes az ellenforradalom néhány napja alatt mindent jóvá akart tenni, amit a reakciónak ártott a népi uralom éveiben. Hozzá hasonlóan Cselényi, Besey, Sípos, Bárdos, dr. Felső Schippert, Rajz és Kliner tanácsi dolgozók is bebizonyították, hogy korábbi magatartásukkal csak álcázták igazi arcukat. Már jó pár hónappal az elbocsátásom után egy alkalommal volt szerencsém találkozni Havasi Ferenccel, a Megyei Pártbizottság titkárával. Megragadtam az alkalmat, és elmondtam neki, hogy Schiller István az én elbocsátásom kapcsán őrá (mármint Havasi Ferencre) hivatkozott olyan tekintetben, hogy ő töle kapta a rám vonatkozó információkat. Havasi Ferenc határozottan kijelentette, hogy ez nem felel meg a valóságnak, ő velem kapcsolatban semmiféle információkat nem szolgáltatott a Megyei Tanács elnökének. Hogy aztán kinek volt igaza, azt nehéz volna eldönteni. Én meg vagyok róla győződve, hogy a döntés meghozatalában a legnagyobb szerepet Harasta Simon, a pénzügyi osztály vezetője játszotta. Ő többek előtt, sőt egyszer-kétszer nyilvánosan is kijelentette, hogy Horváthtal, Beseyvel és a többivel együtt kisöpörték a Megyei Tanács szemetjét. Visszatekintve erre az egész kérdéskomplexumra, én úgy látom, hogy a Megyei Munkástanács tagjainak elbocsátása az akkori viszonyok között törvényszerű volt, a többieké pedig besúgások alapján, esetleges személyes bosszú alapján történt. A Megyei Tanácsnak alá kellett támasztania az MSZMP Központi Bizottságának azt a megállapítását, hogy micsoda nagy veszélyben forgott a magyar nép, a népi demokrácia vívmányainak sorsa az "ellenforradalom" idején. Ennek a veszélynek a hordozóit, az ellenforradalmárokat ezért minden megyében el kellett távolítani a közélet valamennyi területéről. Számunkra az elbocsátásomat illetően az volt a lényeg, hogy azt sem én, sem a feleségem nem tekintettük tragikusnak. Akik ismerték az én tevékenységemet, azok közül szóban és írásban sokan fejezték ki sajnálkozásukat az elbocsáttatásom felett.