Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Az egyik ilyen nyilatkozatában Kádár János arról beszélt, hogy sokan fordulnak hozzájuk azzal a kérdéssel, mi van Nagy Imre elvtárssal (így említette őt Kádár János). Kádárnak az ezzel kapcsolatos válasznyilatkozata körülbelül így hangzott: - Nincs semmilyen akadálya annak, hogy Nagy Imre elvtárs részt vegyen a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány munkájában. Ez azonban egyelőre nem lehetséges, mert ö jelenleg idegen állam területén tartózkodik. Egy másik nyilatkozatában Kádár János elmondta, hogy ő, mint aki "Nagy Imre kabinetjének a tagja" volt, kijelentheti, hogy "Nagy Imre elvtársnak" nem volt tudomása a Corvin közben és a Köztársaság téren lezajlott eseményekről (ugyanis mindkét helyen véres események színhelyéről volt szó). Münnich Ferenc miniszter ugyanakkor igen szenvedélyesen nyilatkozott meg több esetben, és az 56-os forradalmat belső és külső ellenforradalmi bandák tevékenységéből származtatta. Fellép az új karhatalom A bosszúállást kiáltók és sürgetők rendkívül éles hangján szólalt meg Marosán György is. Beszédeinek hangvétele szinte ontotta a gyűlöletet a forradalmárok ellen, és kemény megtorlást követelt ellenük. Ennek a néhány hétnek országszerte sok halottja volt a békésen tüntetők soraiban. A rendcsinálás ürügyén a karhatalmi alakulatokkal kíméletlenül belelövettek a tüntető tömegbe, így például Mosonmagyaróváron, Salgótarjánban és több más helyen, nem kímélve még az asszonyokat és gyermekeket sem. Az 56-os forradalomnak a szovjet csapatok által történt fegyveres eltiprását követően sürgősen létrehozták a magyar karhatalmi alakulatokat, az úgynevezett "pufajkásokat", és belendült a politikai rendőrség is, amelyben a volt ÁVO-nak számtalan tagja kapott helyet. Természetesen, a forradalom napjaiban szétesett kommunista pártot, az MDP-t is újjászervezték. Magyar Szocialista Munkáspárt lett a neve az új kommunista pártnak, amelynek szervezését Kádár János indította el még november elején, és ő lett annak főtitkára. Kádár János egyik novemberi beszédében azt is "ünnepélyesen" kijelentette, hogy senkinek semmiféle bántódása nem lesz, aki részt vett az "októberi mozgalomban", kivéve azokat, akik közönséges bűncselekményeket követtek el. Valójában már a november hó folyamán megszervezett említett alakulatok mindinkább ugrásra készen állottak a forradalmi erők felderítésére, összegyűjtésére, állásaiktól való megfosztásra, hogy nemsokára veréseknek, kínzásoknak, eltúlzott népbírósági ítéleteknek, hosszan tartó börtönbüntetéseknek és sok esetben teljesen indokolatlan akasztásoknak vessék őket alá. így az októberi szép elképzelések helyett Magyarországon már november hó folyamán erősen kirajzolódtak a várható megtorlás jelei. Ezt a folyamatot örömmel üdvözölték, erkölcsileg és némileg anyagilag is támogatták a szomszédos "baráti államok". Csehszlovákia például sürgősen néhány vagon gumibotot küldött a rendőrség és a pufajkások felszerelésének kiegészítésére. November hó 23-án Nagy Imre és társai elhagyhatták a jugoszláv nagykövetséget. Ugyan a Kádár-kormány szavatolta a személyi biztonságukat, amint viszont elhagyták a követség épületét, a közelben várakozó buszba terelték be őket, kivitték a budaörsi katonai repülőtérre, ahonnét aztán Romániába szállították. Erről persze nem tájékoztatták a nyilvánosságot, csak később jutott az ország népének tudomására, főként külföldi híradásokból.