Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

legyözötten, reményt vesztve teng-leng itt Esztergomban, és szeretne a feleségéhez és a gyermekeihez eljutni. El is határoztam, hogy a lábatlani utasom helyett inkább őt viszem el, annak a gépkocsivezető amúgy is csak feltételesen ígérte, ha addig, amíg mi megyünk, nem fog ki valamilyen lehetőséget. Amikor a gépkocsihoz értem, mondtam a sofőrnek, hogy mi a helyzet. Ő azonnal készségesen beleegyezett Steiner Tibor hazavitelébe, és szerencsére hozzáfűzte, hogy Tatabányán már várják őt, hogy elkaphassák. Abban a pillanatban döntöttem, hogy dehogy viszem én Tatabányára Steiner Tibort. Ennélfogva aztán nélküle indultam vissza Tatabányára. Először azonban hazamentem a családomhoz a Kossuth Lajos u. 65. szám alatti lakásunkba. Családom éppen vacsorához készülődött, így aztán együtt vacsoráztunk. Elmondtuk egymásnak, hogy volt, mi volt az utóbbi néhány napban. Feleségem mesélt a Műszeripari Technikum dísztermében délután megtartott pedagógus nagygyűlésről. Ahogy mondta, nagyon élénk, olykor szinte forró volt a hangulat, sok volt a hozzászóló. Felolvasták és megvitatták a pedagógusok követeléseit. Élesen bírálták a Pedagógusok Szakszervezetének esztergomi vezetőségét, mert nem látta el kellően a pedagógusok érdekvédelmét, ezzel szemben a pártnak volt a szócsöve, mindent a párt érdekeinek rendelt alá, a Esztergomban nincs a pedagógusok előtt semmi súlya, tekintélye - mondták sorra az ilyen és hasonló észrevételeket. Jó későre járt az idő, de azért egy órát sikerült otthon is eltöltenem. Nehezen szakadtam el a családomtól, és abban állapodtunk meg, hogy vasárnapra hazajövök. Dorogon már türelmetlenül várt rám a két járási tanácsi vezető, Bombiez József és Sarok István. Itt jegyzem még meg, hogy Steiner Tibort azután másnap Rajz Zsigmond és Moravcsik Vendel hozták haza Esztergomból Tatabányára és átadták őt a tatabányai Forradalmi Munkástanácsnak. Ott őt zárkába csukták. Közel két napig volt bezárva, de - ahogy később mondta - nem bántották öt. A Komárom Megyei Munkástanács írásos kiadványa 1956. november 1-én November hó 1-én egy rövid megbeszélés keretében Dr. Horváth József felvetette, hogy a rend további biztosítása érdekében adjon ki a Megyei Tanács Munkástanácsa valamennyi osztályvezetője, csoportvezetője, a járási és községi tanácsok részére útmutatót, melyben a főbb területeken (közellátás, oktatásügy, mezőgazdaság, igazgatás) megjelölnénk a legfontosabb feladatokat, és ezzel egyben biztosítanánk a jelenleg követendő eljárások egységes végrehajtását a Megyei Tanács Munkástanácsának irányításával. Az elnök elképzelései lényegében helyesek voltak, hogy kézbe kell venni a megye irányítását, és valamilyen támpontot adni az alárendelt szerveknek az egységes cselekvés megteremtése érdekében. Ilyen igény egyébként is felmerült már a járási, városi tanácsok munkástanácsai részéről, mert bizonytalanok voltak, nem tudták, hogy milyen irányban és miként cselekedjenek. Várták felülről az utasításokat, vagy legalább némi útmutatást. Azon, így utólag el lehet gondolkozni, hogy helyes volt-e, nem volt-e elhamarkodott lépés a tervbe vett körlevélben felvetni a személyi jellegű problémákat, azok esetleges megoldásának lehetőségeit. Persze sem az elnök, sem mi, a Munkástanács tagjai nem számoltunk a forradalom bukásával, amikor átmeneti eszközként az említett körlevélnek a kiadására hoztunk határozatot, és azt november hó 2-án postára adtuk. Ugyanis a forradalom bukása után a megtorlás során a Megyei Tanács Munkástanácsának tagjai ellen