Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Én magam is értesültem ilyen igényekről pont a Munkástanács gyűlése előtt pár perccel. Jöttem le a tanácskozásra, és az első emeleten megállított a Megyei Tanács egyik csoportvezetője. Eléggé hangosan, szinte magából kikelve támadta a Megyei Tanács Munkástanácsát azért, hogy miközben vér folyik a pesti utcákon, a pesti nép, főleg a fiatalság és a honvédség jelentős része vérét áldozva hősiesen harcol Magyarország függetlenségéért, addig mi itt Tatabányán, mint a forradalom megyei szerve, tétlenkedünk, eltűrjük, hogy sorainkban legyenek továbbra is a szélsőséges bomlasztó elemek. Úgy néz ki - mondta az illető -, hogy a Munkástanácsba bekerültek bizonyos marxista és félmarxista elemek, akiknek nincs ínyére olyasféle forradalmi feladat vállalása, hogy eltávolítsák a Megyei Tanácstól a szélsőséges kommunista elemeket. Ez felér a forradalom elárulásával - vetette a szememre az illető. Már tanácskozás közben érkezett meg Dr. Felső Lajos, a Megyei Munkástanács tagja, és az egyik tatabányai forradalmi szervre hivatkozva (hogy melyikre, arra sajnos már nem tudok visszaemlékezni) elmondta, hogy amennyiben a Megyei Tanács Munkástanácsa sürgősen nem hajtja végre ezt a feladatot, mármint a szélső baloldali elemek eltávolítását, akkor ők maguk jönnek és fegyverrel is rendelkeznek. Én magam az elnökkel egyetértve azon a véleményen voltam, hogy a Munkástanácsnak nincs tisztázva a jogi helyzete olyan tekintetben, hogy van-e joga dolgozókat elbocsátani, vagy éppen kinevezni, viszont az elégedetlenség megszüntetése érdekében az illetőket szabadságra kell küldeni. Végül az a többségi álláspont alakult ki, hogy helyes, ha ezek az emberek nincsenek szem előtt, maradjanak odahaza, és kapjanak olyan írást, amely szerint a Munkástanács őket átmenetileg szabadságra küldi. Végigfutottunk azután az egyes szakosztályokon, és közel 400 dolgozó közül sorra vettük azokat, akikre vonatkozólag az egyes osztályok dolgozói már előzőleg fentiek szerinti javaslatot tettek - ez kb. 30-32 dolgozót érintett és akiknek az ügyét aztán részletesebben megbeszéltük. Az oktatási osztályról senki nem került javaslatba. A harminc javasolt személy közül a Munkástanács 12 főt választott ki a fent említett szabadságolásra. Természetesnek tekintette a Munkástanács, hogy a vb elnöke, Schiller István és az egyik elnökhelyettes, Nárai János a szabadságoltak közé tartozzon, nem is beszélve olyanokról, mint Simon, a pénzügyi osztály vezetője, no és természetesen az előzőleg már megemlített Hevesi János. Mindezek a Munkástanács elnökének aláírásával megkapták aztán a szabadságolásukra vonatkozó írásos határozatot. Dorogi és esztergomi kiküldetésem tapasztalatai október 31-én A Munkástanács tagjainak többsége az október 31 -i ülés után a különböző közellátási és egyéb ügyek intézése végett kimentek a megye területére. Az én kiküldetésem Dorogra és Esztergomba szólt. Dorogon megérkezésemkor éppen ülésezett a Járási Tanács Munkástanácsa, melynek elnöke Bombiez József, titkára pedig Hantos György volt. A folyó ügyek intézéséről szólt a megbeszélésük, majd Bombiez József röviden tájékoztatott a járás helyzetéről. Elmondta, hogy a járás községeiben általában rend van, semmiféle kirívó eseményről nincs tudomásuk. Én ugyancsak tájékoztattam a Munkástanácsot Komárom megye helyzetéről, a Megyei Munkástanács tevékenységéről. Javasoltam, hassanak oda, hogy minden