Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

A Sötét-kaput azonban felfegyverzett katonaság zárta el. Ezekkel kezdtek a kapu előtt összegyűlt emberek alkudozni, hogy bemehessenek a hadosztályparancsnokság épületéhez, de eredménytelenül. Sortűz a Sötét-kapuban, halottak és sebesültek Közben a város felöl három autóbusz érkezett a tanítóképző intézet elé, mind a három zsúfolásig tömve volt emberekkel. Az első közülük, amely Nyergesújfaluról érkezett, és amelynek még a tetején is voltak emberek, előre ment, és megállt a kapuhoz közel, a másik kettő állva maradt. Az elsőt tulajdonképpen a kapu előtt álló őrszem állította le, miközben a kaput őrző többi katona visszavonult a Sötét-kapun túli térre. Az autóbusz vezetője ezek után vonakodott továbbhaladni. Ám a buszban ülők erélyes biztatására mégis elindult. Azzal érveltek a busz utasai, hogy csak a 12 pontba foglalt magyar követeléseket akarják felolvasni a hadosztályparancsnokságnak, mint ahogy ezt már útközben néhány üzemnél megtették. A busz végül is elindult. Ez aztán súlyos tragédiát okozott. Mielőtt a busz átért volna az alagúton, megszólaltak a hadosztályparancsnokságot őrzők kézifegyverei, nyomban utána az alagúttal szemben álló tank ágyúja, amelynek lövedéke leszakította az autóbusz hátsó felét és kerekeit. A busz vezetője és az elöl ülők nem sérültek meg, összességében azonban a buszban és a tetőn ülők közül tizenegyen haltak meg és sokan megsebesültek. A buszt követő tömegből több mint 50 volt a sebesültek száma. Ugyanis a hadosztályparancsnokság ablakaiból folyamatosan tüzeltek a menekülő tömegre az ott lévő ávósok. A sebesültek közül aztán még a leggondosabb ápolás ellenére is a kórházban négyen haltak meg. Szemtanúk állítása szerint még az autóbuszok megérkezése előtt két ember nemzeti színű zászlóval akart kerékpárral bejutni a hadosztályparancsnokságra, azokat kézifegyverrel lőtték le, és cipelték be a parancsnokság udvarára. A tankágyú a fentieken kívül rálőtt a közelben lévő dohányos bódéra is, és benne megölte az elárusítónőt. Ezzel együtt október 26-án a halottak száma a Sötét-kapu környékén a kórháziakkal együtt 18 volt. Az összes halottat (a lábakat, fejeket külön összeszedve) a katonaság délután becipelte a parancsnokság udvarára, és sátorlapokkal letakarta. Csak másnap engedték meg a hozzátartozóknak, hogy elvigyék és külön-külön eltemessék őket. Voltak persze többen, akiknek a személyazonosságát nem sikerült megállapítani, mert a testrészeik szétroncsolódva szerteszéjjel hevertek. Az október 26-i véres események után csend volt a városban. Az emberek a lakásaikba húzódtak, csak imitt-amott kukucskáltak ki az ablakaikon, vagy ki-kilestek a kapualjakból az utcára. Korán esteledett, és éjszakára mély csend borult a városra. A hadtestparancsnokságot katonaság őrizte, senkit nem engedtek a közelébe. Igaz, nem is nagyon próbálkoztak ilyesfélével, kivéve néhány halott hozzátartozóját, de azokat sem engedte a katonaság a Sötét-kapun túlra. Ellenben a hadtestparancsnokságon tartózkodó ávósok az éjszakát felhasználva csónakokkal átszöktek Csehszlovákiába, az Esztergommal szemben lévő Párkányba. Csehszlovákia menedéket nyújtott a magyar forradalom gyilkosainak. Szombaton és vasárnap (október 27-én és 28-án) már újra jöttek-mentek az emberek az utcán, tárgyalgatták az eseményeket. Egyben az üzemeknél, vállalatoknál megalakították a forradalmi szervezeteket, a munkástanácsokat. Ezek küldöttségeiből megalakult a Városi Nemzeti Tanács, amelynek Dr. Bády István, a város egykori polgármestere lett az elnöke, alelnöke Szalay Ferenc