Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Ez volt körülbelül a magva Schiller István tanácselnök mondanivalójának, majd azzal folytatta, hogy nincs okunk a félelemre, a nyugtalanságra, mert velünk van a hatalmas Szovjetunió. Mégis helyes volna - mondta az elnök - ha kimennénk a területre, a járási és városi tanácsokhoz, no meg a tanulóifjúságra gondolva a nagyobb iskolák igazgatóihoz, a népesebb nevelőtestületekhez, és igyekeznénk a kedélyeket megnyugtatni. - Főleg arra gondolok - mondta az elnök -, hogy a tantestületek és a szülők tartsák távol a tanulóifjúságot az esetleges meggondolatlan lépésektől, tüntetéseken való részvételtől. Ezért arra gondoltam, hogy Besey László és Szilaj Gyula osztályvezető elvtársak, akik mint pedagógusok jól és meggyőzően tudnak a nép nyelvén beszélni és hatni az emberekre, gépkocsival mennének ki a területre, és igyekeznének a közölt cél érdekében megtenni a szükséges lépéseket. Mi a véleményük erről az elvtársaknak? kérdezte aztán az elnök. - Helyes, helyes! - hangzott kórusban a válasz. Aztán az elnök közölte velünk, hogy kiküld minket az adott feladat teljesítésére. - A kocsiban azonban van még egy hely - mondta Schiller István - van-e valaki, aki önként jelentkezik, hogy elmegy az elvtársakkal? Nagy Kálmánné dr. - az igazgatási osztály vezetője, a Megyei Pártbizottság első titkárának a felesége jelentkezett, hogy ő jön. így aztán hármunk nevére szólt a kiküldetés a vázolt "megtisztelő feladat" teljesítésére. Később tudtam meg, hogy mindez már előre meg volt beszélve, menjenek ki a területre az értelmiségi osztályvezetők, de felügyelet mellett. Irány Tata és Komárom Elindultunk hát hárman, először Tatára. Indulás előtt előkerítettem egy vászonból készült nemzeti színű zászlócskát, és a gépkocsivezetővel rászereltettem a kocsinkra. Tatán elmentünk a gimnáziumba meg az I. számú általános iskolába. Mindkét helyen szünetelt már a tanítás. A gimnáziumi tanulók közül már sokan hiányoztak, főleg a bejárók. Ezért aztán beszüntették a tanítást. Közrejátszott az is, hogy az üzemekben leálltak a munkával és városszerte nagy volt a mozgolódás. Az általános iskolában inkább csak az alsó tagozaton volt sok hiányzó. Érthető, a szülők - tartva az esetleges utcai megmozdulásoktól - otthon tartották kisebb gyermekeiket. Köztünk már útközben felmerült a kérdés, helyes-e a tanítás folytatása, vagy inkább a szüneteltetése. Az a vélemény alakult ki, hogy ha a helyzet úgy kívánja, a további intézkedésig zárják be az iskolákat. Minden a helyi viszonyoktól függ. A Tata Járási Tanácsnál már alig találtunk egy-két dolgozót. Vagy eleve nem jöttek be a munkahelyükre, vagy bejöttek, és rövidesen haza is mentek. Annyit megtudtunk, hogy a városban már tapasztalhatók bizonyos csoportosulások, és jelszavakat hirdetve távolítják el a középületekről a vörös csillagokat, a címereket. Ennek ellenére sem a rendőrség, sem a hadsereg részéről nincs semmiféle fellépés. Elpanaszolták, hogy sem a pártbizottság, sem a Megyei Tanács részéről nem kapnak semmiféle felvilágosítást, hogy mi a helyzet és mitévők legyenek. Mit lehetett erre mondani? Semmi különöset, illetve csak annyit, hogy őrizzék meg nyugalmukat, és cselekedjenek a helyi viszonyoknak megfelelően. Tatáról Komárom felé vettük az utunkat. A tóvárosi általános iskola közelében a régi harangtorony mellett egy személygépkocsi volt felfordítva kerekeivel az égnek. Tehát itt már közben végigvonult valamilyen tüntető csoport, ezért az iskolánál nem is álltunk meg, hanem folytattuk az utunkat Komárom felé. Útközben Komáromig semmi rendellenességet nem tapasztaltunk.