Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

tanúvallomások miatt nem igen lehetett remélni a dolgok kedvező alakulását az igazgatónő szempontjából - mondta nekem Etter dr. Más volt azonban a helyzet a bírósági eljárásnál. A párt részéről nagy gondot fordítottak a bíró és a két ülnök személyének kiválasztására, a fegyelmi eljárás, az állásvesztésre vonatkozó határozatok eltörlésére vonatkozó jogi formulák, jogi érvek megfogalmazására. Intézkedés történt a terhelő tanúvallomások esetleg szükségessé válható módosításaira vonatkozólag, stb. Dr. Etter számára az volt az "utasítás" mesélte nekem -, hogy ezt a pert minden körülmények között meg kell nyernie, és ennek ellenértékeként elég jelentős ügyvédi honoráriumot kapott. A tatai bírósági eljárás, illetőleg a Tatai Járásbíróság fellebbezés nélkül maradt és jogerőre emelkedett ítélete aztán az 1956-os forradalom leverése után - a Kádár rendszernek mindjárt a kezdetén - hozta meg az igazi gyümölcsét Koroknay Emília és barátnője, Molnár Ilona számára. Ez utóbbi kartársnő volt tulajdonképpen a már említett baráti körnek, eme kör felvirágoztatásának a spiritus rektora. Ő volt egyben a folytatója és szellemi irányítója annak a kampánynak, amelynek a céljai között szerepelt az én tevékenységem minél tökéletesebb beárnyékolása, lehető tönkretételem, börtönbe juttatásom. 1957. január 1-i hatállyal megtörtént a leváltásom az osztályvezetői funkcióból, mégpedig az Oktatási Minisztérium tudta és hozzájárulása nélkül. Ez ellen az Oktatási Minisztérium dr. Jóború Magda miniszterhelyettes útján elítélőleg nyilatkozott, személyemet védelembe vette. A Minisztériumnak a velem kapcsolatos állásfoglalása megjelent a Köznevelés c. folyóirat 1957. február 15-i számában. Abban többek között a következők olvashatók: "Besey elvtársnak a régi munkakörébe való visszaállítását csak azért nem kérjük a Minisztertanácstól, mert ő maga iskolában kíván dolgozni." Erre az a bizonyos baráti kör, amely a párt égisze alatt és a környei ügy kapcsán még jobban összekovácsolódott, mint a tatabányai Pedagógus Pártszervezet tagjai az MSZMP lapjában, a Komárom megyei Hírlap 1957. március 12-i számában egyebek mellett a következőket válaszolta: "...nem értünk egyet Jóború Magda elvtársnőnek a Köznevelésben 1957 februárjában megjelent cikkével, amelyben Besey Lászlónak, a Komárom Megyei Tanács VB oktatási osztálya volt vezetőjének a védelmére kel..." Mindez, és a későbbiekben hallott szóbeli nyilatkozatok azt a tendenciát sugározták, hogy Besey Lászlót példás büntetésben kell részesíteni, amiért nem volt hajlandó végrehajtani a párt "útmutatását" a környei ügyben. így aztán - figyelembe véve az Oktatási Minisztériumban is végrehajtott személyi változtatásokat - megnyílt annak teljes lehetősége, hogy a Tatai Járásbíróság ítélete alapján Koroknay Emíliát, az elbocsátott igazgatónőt rehabilitálják. Teljes anyagi és erkölcsi rehabilitációban részesült. Az összes illetményének visszamenőleges kiutalása mellett Környéröl a kocsi általános iskolához helyezték őt át, természetesen igazgatói beosztásban, a Minisztériumtól pedig visszakapta a "Közoktatás Kiváló Dolgozója" kitüntetését. Néhány évvel később Koroknay Emília, az MSZMP Komárom Megyei Bizottsága agit. prop, osztályán dolgozott Tatabányán, Steiner Tibor osztályán. A barátnője az Árpád Gimnáziumnak lett az igazgatónője, nyugdíjba vonulása után pedig a tatabányai Pártoktatási Intézet munkatársa. Ha némi buktatókkal, átmeneti sikertelenséggel is, de végső soron a környei igazgatónő és barátnője anyagi és erkölcsi botlásait "tisztába téve" győzött a párt Komárom megyei képviseletének akarata, élén Steiner Tiborral néhány autentikus tanú kikapcsolásával.