Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)
BEVEZETÉS
Az Oktatási Minisztérium kiküldöttei, köztük Várhelyi István, Komárom megye személyzeti instruktora is helyeselte az ügyben megtett intézkedéseimet. Javasolta a fegyelmi eljárás lefolytatását. Arra bíztatott, hogy maradjak továbbra is a becsület útján, ne hagyjam magam megfélemlíteni. A megindított fegyelmi eljárás során tudomásomra jutott, hogy az ügyet az igazgatónő körei politikai síkra akarják terelni, és ennek érdekében lázasan kutatják a felvidéki múltamat, kapcsolataimat és a háború folyamán tanúsított magatartásomat. Keresték az ellenem felhasználható támadási felületeket. Egyet azonban még megtettem. A Megyei Pártbizottságon felkerestem Steiner Tibort, az agit. prop, osztály vezetőjét, és ismertettem vele az üggyel kapcsolatos tényállást, az általam eddig megismert terhelő bizonyítékokat. Megkérdeztem tőle egyúttal, hogy mit mondjak én a feljelentő 14 tagú tantestületnek, a község tanácselnökének és még néhány hivatalos személynek, akik valamennyien terhelőleg nyilatkoztak az érintett igazgatónő általános emberi magatartásáról és illegális cselekedeteiről, ha megkísérelném megszüntetni a folyamatban lévő fegyelmi eljárást. Nem is beszélve arról, hogy jogszabály ellenes volna, ha én most illetéktelenül és kellő indokok nélkül beavatkoznék a járási tanács hatáskörébe. A fentiek hallatára Steiner Tibor is hozzájárult az eljárás lefolytatásához, ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy mégsem tartja valószínűnek a felhozott vádak beigazolását. A Tata Járási Tanács VB-a a környei pedagógusok írásos feljelentése alapján elrendelte a feljelentésben foglaltak kivizsgálását, utána pedig Szálai János járási vbtitkár vezetésével a fegyelmi eljárás lefolytatását a környei általános iskola igazgatónője ellen. A fegyelmi bizottság az igazgatónő és a tanúk meghallgatása után igazoltnak látta a feljelentésben felsorakoztatott és a tanúk kihallgatása során elhangzott vádakat, így aztán a kellő bizonyítékok birtokában javasolta az igazgatónő állásából való elbocsátását, munkaviszonyának megszüntetését. Ezt Inotai István, a járási oktatási osztály vezetője határozatilag végrehajtotta. Az igazgatónő tagadta a bűnösségét, és ezért az első fokú határozat ellen fellebbezést nyújtott be a megyei oktatási osztályhoz. Én, mint a másodfokú hatóság képviselője igen sok időt fordítottam ennek az elég szövevényes ügynek az alapos kivizsgálására. Személyesen felkerestem Koroknay Emília környei igazgatónőt, a község tanácselnökét, tanácstitkárát, párttitkárát, a tantestület néhány tagját. Beszéltem több olyan személlyel is, akik beismerték, hogy "nem éppen szabályos úton" jutottak a bizonyítványukhoz. Csak az volt a kérésük, hogy kapják vissza a lefoglalt bizonyítványukat. Kalló N. tanácselnök a beszélgetésünk során eleinte tartózkodó volt az igazgatónő anyagi visszaéléseivel kapcsolatban. Midőn azonban megemlítettem neki, hogy a bűnpártolás bizonyos következményekkel járhat, beismerte, hogy utólagosan írásban engedélyezte az igazgatónőnek az iskola tulajdonát képező faanyagok felhasználását. Elmondta, hogy a fegyelmi eljárás elindítása előtt felkereste őt Nikodémusz Etelka, a Megyei Pártbizottság agit. prop, osztályának helyettes vezetője azzal az "utasítással" (így mondta a tanácselnök), hogy Koroknay Emília igazgatónőt feltétlenül támogatni kell, meg kell védeni. Kalló közölte velem, hogy ő csak a Megyei Pártbizottság "utasítására" vállalta ezt a feladatot. Sajnálom, hogy a tanácselnöknek ezt a nyilatkozatát nem kértem ki tőle írásban az ő aláírásával. Mondott ő még egyebeket is az igazgatónő és a vele együtt lakó barátnője olykori igen elítélendő magatartásával kapcsolatban, de őszintén szólva én a tanácselnököt nem kívántam az ügybe belekeverni. Ezért ezeket a momentumokat a másodfokú határozat meghozatalánál nem vettem figyelembe.
